Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története

120 Dunka Sándor A folyószabályozási, ármentesítési, lecsapolási és vasútépítési munkák már az ország egész területére kiterjednek, munkaerőszükségletük egyre nagyobb. A jobbágyfelszabadítás, majd az úrbéri rendezés kitermeli az Alföld föld nélkül maradt nincstelenjeit, akik ezeken a területeken találnak munkát, s most már a felvidéki munkások mellett a magyar kubikosok is megtanulják a kubikos munkát. Magyar mérnökök irányításával hamarosan magyar kubikosok százezrei dolgoznak az ármentesítési munkákon s egy évszázad alatt a Tisza völgyében 2 millió hektár állandóan, vagy ideiglenesen vízzel borított területet nyertek meg a mezőgazdasági termelés számára. Különösen sokan jelentkeztek munkára 1864 tavaszán, az 1863-as aszályos és szörnyen ínséges esztendő után. Az 1864. május 2-án és 3-án tartott választmányi ülés jegyzőkönyve is megemlékezik: „miszerint a közelebbi időben, az eddig nagyrészben visszavonult és illetőleg, a munkában válogató ínséges, - már most a legszigorúbb eszközökkel kényszeríttetvén, egyszerre és váratlanul ezrenként tódult a munkahelyekre, a társulat pedig oly hozzáadással szólítottatott fel nagyobb számú targonczák rögtöni beszerzésére, hogy - ha a megjelent munkások, azok hiányában nem dolgozhatnának, akár dolgoznak, akár nem, fizettesenek". Igazán humánus intézkedés, az ínséges éhezőknek akkor is fizetnek, ha szerszám hiányában nem tudnak dolgozni. A Körös-Berettyó völgyében tervezett szabályozási munkák egységes és egymással összehangolt végrehajtása érdekében az öt nagyobb és az alsó-hármas-körösi kisebb társulatok fölé „Körös-Berettyóvölgyi igazgató-választmány"-t állítottak. Az Ér-osztály 1868-ban a társulatból kivált és mint önálló társulat sem működött tovább. A társulat ettől kezdve „Berettyó szabályozási társulat" néven működött. A társulatban maradt két Berettyó-osztály 1871-ig még külön osztályként tevékenykedett, ekkor azonban a teljes egyesülés pénzügyi tekintetben is megtörtént. Időközben a társulat székhelyét is megváltoztatta. 1869. május 20-án tartotta utolsó ülését Debrecenben, s ekkor mondott le tisztségéről Dobozy István, akit az elnökségben Kelemen Sándor követett. Ezen a közgyűlésen emlékeztek meg az időközben elhunyt Bodoki Károly érdemeiről is. A társulat székhelye ettől kezdve Nagyvárad lett, az 1869. július 1-jei választmányi ülést is itt tartották. A társulat területe és neve eddig is sokat változott, de az igazi nagy változások még csak ezután következtek (Korbély 1917). A Sebes- és Hármas-Körös jobb parti töltéseit a társulat alsó osztálya építette ki Körösladánytól Sinafokig. Sinafoktól a szolnok-aradi vasútvonal töltéséig a gyoma-endrődi Wodianer-féle uradalom épített saját birtoka védelmére töltést, innen tovább Bánrévéig a mezőtúri érdekeltség. A Hármas-Körös jobb parti töltésépítéseket azért nem említem meg, mert ezeket a töltésvonalakat is átvette 1879-ben a társulat. Ugyanakkor még ebben az évben kiváltak a Körösladánytól lefelé eső, s fentebb említett töltések érdekeltségei a társulatból s Ivánfenéki társulat néven külön társulatot alakítottak. Ez sem tartott azonban sokáig, mert az 1881. évi LH. tc. alapján a közmunka és közlekedési miniszter 18985, 25045 és 40341 sz. alatt 1881-ben elrendelte nemcsak az ivánfenéki társulat csatlakozását, hanem a mezőtúr— mesterszállási érdekeltségek csatlakozását is. Az így kibővült társulat neve „Berettyá-Ivánfenék-Mezőtúr-Mesterszállási vízszabályozó és ármentesítő társulat" (14. ábra). A kibővült társulat székhelye Nagyvárad, elnöke Szabó József. Három osztályának székhelye Nagyvárad, Gyoma és Mezőtúr. 1890-9l-ben tisztázódtak a társulat határai a szomszédos társulatokkal, majd megvonták a határvonalat a három osztály között is. így aztán nem jelentett problémát, amikor 1895-ben a három osztály a földművelésügyi