Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)
1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története
118 Dunka Sándor fogadta el, Wodianer urak pedig azon a címen tagadták meg a társulati hozzájárulás elismerését, „hogy ők már magukat mentesítették". Miután Karcag a közgyűlésen sem volt hajlandó nagyobb terület elismerésére, az ártéri fejlesztés ügyét a „magas cs. kir. Helytartósági osztályhoz" felterjesztették (Jegyzőkönyv 1857). A munkák a Berettyón a Bakonszeg-Szeghalom között tervezett 20 km hosszú csatorna kiásásával Bodoki Károly tervei alapján 1854 november 9-én Szeghalomnál ünnepélyesen megkezdődtek. Ebből az alkalomból írt verset Balogh János „szeghalmi egyszerű földmíves" (13. ábra). A sárréti emberek nem mindig értettek egyet a lecsapolással, hiszen a termővé tett területek nagy része a nagybirtokot szaporította. Az 1854-ben csatlakozott birtokosokkal együtt az ármentesítés által mentesített vízzel borított terület 121 248 kh-ra emelkedett s ebből - számításaim szerint 86 609 kh - több mint 71 % volt a nagybirtok. De a községek mentesített területe is a gazdagabb parasztok területét növelte elsősorban. 1855-ben súlyos árvíz pusztított a Berettyó felső szakaszán is. A Helytartóság ezért 1856. november 12-én 14 824 sz. alatt kiadott rendeletével a társulat hatáskörébe utalta a Felső-Berettyó szabályozását is Bakonszeg fölött a farmosi magaslatokig (7. ábra). A társulat a rendeletet tudomásul vette, testvérileg fogadva a Felső-Berettyó vidéki, valamint a Kék-Kálló és a Kis-Körös oldalkiöntései által érintetteket. A társulat neve ettől kezdve „Debreczeni Berettyó-szabályozási alsó és felső osztály", az alsó osztály területe ekkor már 133 600 kh, a felső osztályé pedig 16 350 kh együttesen közel 150 000 kh (Jegyzőkönyv 1867). Az 1859. augusztus 17-én tartott közgyűlésen az elnök bejelenti, hogy a már kétharmad részben kész Berettyó-csatornán a társulat költségén egy 16 öles hidat kell építeni, mivel a csatorna a debrecen-békési utat keresztülvágja. Az építési költségeket 5 000 pfrt-ra kalkulálták s ehhez a kormánytól támogatást kértek, mivel az út nagyforgalmú kereskedelmi út, postaállomásokkal is el van látva „és így a Magas Kormányra közérdekübbé vált". A kérelem nem volt alaptalan, hiszen a folyamatban levő szabályozás után a Debrecen-Békés-Békéscsaba-Gyula közötti út alkalmas és biztos ország- és postaúttá vált. A költségekhez később a Helytartóság 2000 forinttal járult hozzá. 1859. szeptember 12-én csatlakozik az Erszabályozási Társulat a Berettyó Társulathoz (Jegyzőkönyv 1859a), melynek neve 1859, november 14-től kezdve „Berettyó és Ér szabályozási Debreczeni Társulat". Az Ér-szabályozási Társulat csatlakozásával tehát az osztályok száma háromra emelkedett, Berettyó alsó és felső, valamint Ér-osztályra (Jegyzőkönyv 1859b). 1859. november 14-én lemondott tisztségéről Szauer László pénzügyi tanácsos, társulati elnök. Helyére Bay Ferenc cs.kir. megyei úrbéri törvényszéki elnököt választották. Bay alig egy évig volt elnök, megyei hivatala megszűnvén, 1860. december 10-én társulati elnöki tisztségéről is lemondott. 1861. január 12-én a közgyűlés Csiffy Lászlót választotta elnökké. Csiflfy tisztségétől 1864. május 2-án vált meg, utóda Dobozy István lett. A Berettyó-Sárréti szabályozó társulat az Ér-szabályozási társulathoz hasonlóan a késedelmesen befizetett társulati hozzájárulások miatt állandó pénzügyi gondokkal küzdött, de mégis 1865-re kiásták a Bakonszeg-Szeghalom közötti csatornát (Collacz 1896), a felső szakaszon Kismarja és Szalárd között pedig 14,4 km hosszú csatornát létesítettek, a közbeeső folyószakaszon pedig 44 átvágást végeztek el (Kolossváry 1905). A szabályozási munkák jelentős részét közmunkával végezték el, mivel az érdekelt községek a társulati hozzájárulást elsősorban munkával rótták le.
