Vízügyi Közlemények, 1989 (71. évfolyam)

1. füzet - Dunka Sándor:Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története

Az Ér- és Berettyószabályozó társaságok története 99 Ilyen körülmények között természetesen a XVI. század elejéig megművelt területek elvadultak, a terület elmocsarasodott. Sok esetben várvédelmi okok tették szükségessé az elmocsarosítást, sokszor pedig a vízimalmok árasztottak el vízzel hatalmas területeket. Nem volt véletlen, hogy a XVIII. századtól állandóan tiltakoztak a vízimalmok kártételei ellen. De ekkor még volt elegendő föld, eltartotta a csekély számú lakosságot, nem volt szükség jelentős beavatkozásokra. A XIX. század elejére azonban a helyzetjelentősen megváltozott. A békés körülmények között leélt XVIII. században a lakosság - részben betelepítésekkel - többszörösére szaporodott. A századforduló háborúi megdrágították a mezőgazdasági termékeket, egyre több földre volt szükség. A mezőgazdasági termelés akkori színvonala nem tette lehetővé a terméseredmények intenzív úton történő bővítését, csak az extenzív fejlődés, - eddig termelésbe nem vett területek bevonása - adott lehetőséget a többtermelésre. Fontossá vált tehát a mezőgazdasági termelés bővítése érdekében a vízgazdálkodás. Szerencsére ekkor már az Institutum Geometricum et Hydrotechnikum több száz kiváló magyar mérnököt képzett ki a feladatok elvégzésére. A magyar megújhodás, a reformkor talán ezen a területen éreztette legjobban hatását ; egymás után alakultak a vízszabályozó társulatok. 4. Az Ér-szabályozási Társaság története A vízszabályozó társulatok közül az elsők között alakult meg az Ér-szabályozási Társaság (Ihrig 1973). Az alakuló közgyűlésről felvett jegyzőkönyv kezdő oldalát a 8. ábra mutatja. A jegyzőkönyvben ismerős nevekkel is találkozunk; a második sorban N. Letai (Nagylétai) Inspector Irinyi János, a gyufa feltalálójának édesapja. A másik már ismert név a kilencedik sorban Megyei Főmérnök Szász József, aki 1827-ben részt vett a Berettyó árvízi kiöntéseinek vízi deputációjában. A legismertebb azonban a tizedik sorban Kir. igazgató Vizmérnök Beszédes József, a reformkor egyik legkiválóbb vízmérnöke, a Sió és Sárvíz szabályozója, a dunántúli Nádor-csatorna, az első magyar komplex hasznosítású csatorna - az Arad megyei Nádor-csatorna - megalkotója, a Duna-Tisza-csatorna tervezője. A jegyzőkönyv szerint a két mérnök javaslatot tett a Pocsajtól Szalacsig ásandó csatornára, melynek hossza 31 547 öl, melynek kiásatására minden költségekkel együtt 63 915 forintot becsültek. Előterjesztésüket komoly földtömeg és költségszámítással támasztották alá (6. ábra). A földtömegszámításból megállapítható, hogy milyen keresztszelvényű csatornákat terveztek a különböző szakaszokon. A szabályozásra tervezett területet 24 szakaszra osztották, és 20 szakaszon 6 láb, vagyis 1 öl mélységűre tervezték a csatornát, az eredetnél, vagyis az Ér és a Kraszna találkozásánál az Ér rendezésre kerülő szakaszán 4 láb, a Kraszna medrében pedig 3 láb mély bevágást irányoztak elő. Tehát, a két folyó egymással állandó kapcsolatban volt és ezt a kapcsolatot továbbra is fenn akarták tartani. A keresztszelvények és a szabályozásra tervezett teljes hossz figyelembevételével az összes kiásásra kerülő földtömeg 29 053,1 köböl, ami a korabeli kivitelezési technológiát tekintve (kézi földkitermelés, legalább kétszeri karolással, általában víz alól) jelentős földmennyiségnek számít. Az egész szakasz köbölét 2 forintos egységáron számították, s a kivitelezés összes költségét 58 106 forint 30 krajcárra beszülték, melyhez munkavezetési költség címén 5 808 forint 30