Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Laczay István: A folyamszabályozás és az ipari kotrás hatása a Nagymaros-Budapest közötti Duna-szakasz mederviszonyaira

Vízügyi Közlemények, LXX. évfolyam 1988. évi 4. füzet A FOLYÓSZABÁLYOZÁS ÉS AZ IPARI KOTRÁS HATÁSA A NAGYMAROS-BUDAPEST KÖZÖTTI DUNA-SZAKASZ MEDERVISZONYAIRA DR. LACZAY ISTVÁN A folyószabályozás környezeti hatásainak vizsgálata érdekében az utóbbi években széles kutatómunka indult meg (OVH 1986). Az első eredmények (Laczay 1987, LászlóHomonnayné-Zimonyi 1987) közreadása után lezárult a Duna Nagymaros-Budapest közötti szakaszának, beleértve a Szentendrei-Dunát is, medermorfológiai vizsgálata (VITUKI 1988). A vizsgálat célja az volt, hogy a partiszűrésű víznyerés folyó oldali kapcsolatrendszerének elemzéséhez, a hatások szimulálásához megfelelő, szabatos alapadatok álljanak rendelkezésre. Az ötvenes évek eleje óta épült folyószabályozási müvek (különösen pedig a sarkantyúk) valamint az 1970-80 közötti kotrások (ipari kotrások) a Duna Nagymaros-Budapest közötti szakaszán a meder morfológiai állapotát jelentősen befolyásolták. Az összehasonlító értékeléshez az 1969. évi V. O. szelvénymérést és mederanyag-mintavételt 1987-ben, tehát 18 év múltán, megismételték. 1. Folyószabályozási művek A Közép-Duna-völgyi Vízügyi Igazgatóság (KDV VÍZIG) 1986-ban összeállította a Duna vizsgált szakaszán épült szabályozási művek, valamint az 1970 óta végzett kotrások jegyzékét. A szabályozási művek adatait az I. táblázatban foglaltuk össze. Az I. táblázatban az egyes müvekhez hozzárendeltük azokat a partiszűrésü kutakat, kútsorokat is, amelyek működésére a szabályozási mű hatással volt, van, vagy ilyen hatás feltételezhető (LászlóHomonnayné-Zimonyi 1987). A Nagymaros-Budapest közötti Duna-szakasz jelenlegi méreteinek, morfológiai állapotának kialakulásában, az I. táblázatban bemutatott szabályozási művek hatásán túl, illetve azt megelőzve, a mellékágak 1937-40 között végrehajtott elzárásának volt meghatározó szerepe. Ekkor zárták el a Kismarosi-, a Verőcei-, a Kompkötő-, a Tordai-, a Révész- és a Gödi-sziget mögötti ágat és épitettek kiegészítő vezetőmüveket, sarkantyúkat. Az újabb elzárások is a hajózást és az árvízvédelmet, ezen belül a jéglevezetést szolgálják. Az újabb sarkantyúk Vác-Göd térségében 1948-53 között, a Sződrákosi-patak torkolata alatt 1967-68A kézirat érkezett: 1988. VIII. 15. Dr. Laczay István oki. építőmérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidrológiai Intézetének tudományos főmunkatársa.