Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
1. füzet - Rákóczi László: Szelektív erózió: a mederalakulás numerikus modellezésének egyik kulcskérdése
Szelektív erózió : a mederalakulás numerikus modellezésének. 71 Három évvel később, a Chiennel együtt közzétett munkájában módosította is a túlzottan nagy értékeket, ám amint az ábra többi görbéjéből megállapítható, 2-3 évtizeddel később a különböző kutatók számottevően tovább csökkentették a leárnyékolást tényező értékét. A csökkentés főoka az volt, hogy az időközben jelentősen gyarapodott mérési adatok elfogadhatatlan mértékben eltértek a módosított görbe segítségével számított eredményektől is. A szerzők neve mellé írt évszámok jól mutatják, mennyire megnövekedett a 70-es évek eleje óta a témakörrel foglalkozó tanulmányok száma. Feltűnő az is, hogy mindegyik görbe a = 1 értéknél vízszintessé válik, azaz azt sugallja, hogy az átlagosnál durvább szemeknek nincs hatása a mederanyag állékonyságára. Valószínű, hogy a felrakott mérési pontok mindegyik frakciónál tapasztalható nagyfokú szórása miatt hagyták figyelmen kívül a szerzők a £ = 1 érték alá eső adatokat. A kutatók másik csoportja figyelembe vette a vegyes szemcseösszetételnek a nagy szemek kimozdulását elősegítő hatását is. Ezen a téren Egiazarov (1965) munkássága alapvető. Ribberink (1987) az alábbiak szerint fejezi ki a leárnyékolási tényezőt Egiazarov mederanyag-állékonysági képletéből: Egyenletes szemcseösszetétel esetén, vagyis ha d t = d g, Ç értéke az egységgel egyenlő, tehát Egiazarov szerint a keverék átlagos átmérőjű szemcséinek kimozdulását a vegyes szemcseösszetétel nem befolyásolja. Az átlagosnál kisebb szemcsefrakciók esetében a djd g hányados kisebb, Ç értéke pedig nagyobb lesz az egységnél, tehát a finom szemcsék nehezebben indulnak mozgásnak keverékben, mint homogén frakcióként. Az átlagosnál nagyobb szemcsék esetében fordított a helyzet : a keverék növeli a durva szemek kimozdulásának valószínűségét. Ezt a d; tényező egységnél kisebb értéke fejezi ki. Az (1) összefüggést grafikus alakban a 2. ábra tünteti fel, az Einstein-Chien féle leárnyékolási tényező változását bemutató görbével együtt. Egiazarov görbéjének jobb oldali, Ç = 1 alatti része előrelépést jelent az utóbbihoz képest, mivel eléggé valósághűen fejezi ki a keverékek addig kellően figyelembe nem vett másik hatását: a durva szemek állékonyságának csökkenését. Az (1) összefüggés túlzottan nagy £ értékeket ad a djd g< 0,4 tartományban, ezért Ashida és Michiue (1973) jelentősen módosították a görbét ezen a szakaszon : A 80-as években a keverékek kettős hatását vizsgáló kutatók is bemutatták újabb eredményeket. Ezek közül Day (1980), valamint Profitt- Sutherland (1983) összefüggéseit közöljük a 2. ábrán. Day az Ackers-White (1973) hordalékhozam képletben bevezetett, úgynevezett „mobilitási szám"-ot alakítja át leárnyékolási tényezővé és az alábbi módon fejezi ki: 2 log 19 di log 19-7 (1) d„ f = 0,85 -f . di (2) 2 (3)
