Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Csermák Béla-Szalay Miklós: Vízkészlet-gazdálkodás a 80-as években

594 Csermák В. ás Szalay M. vízszinthez tartozó térfogata 0,42, illetve 5,88 millió m

3, így hasznos térfogatként a különbség 5,46 millió m

3 adódik. Árvízcsökkentő tározás céljára a legnagyobb üzemi térfogaton túlmenően még 0,36 millió m

3 vehető figyelembe. A tó felszíne legnagyobb üzemvíznél 0,78 km

2 (EM VÍZIG 1980, KE VITE RV 1982). Alapadatként rendelkezésre állnak a tápláló és az elfolyó patakoknak a VITUKI és az Észak-magyarországi (ÉM) VÍZIG által észlelt vízhozamadatai, továbbá az üzemnaplókban fennmaradtak a tározó belső vízforgalmának napi adatai. Az előbbiek idősora 1957 novemberétől, az utóbbiaké általában 1973-tól kezdődően volt fellelhető. 4.2. A végzett vízforgalmi vizsgálatok A tározó vízháztartásának másfél évtizedes változásáról áttekintő kép kialakításához az évi és a havi mérlegszámítások elegendőek voltak ; ennél részletesebb, napi adatokkal végzett vizsgálatokra csak rövidebb, kritikus időszakokban volt szükség. A számítások elvégzéséhez egy IBM-PC/AT számítógépet vettünk igénybe. A vízforgalmi vizsgálatokhoz mindenekelőtt szükség volt a tápláló és a befogadó vízfolyás vízrajzi körülményeinek a megismerésére. A Bán-patak vízállását (1. ábra) Dédestapolcsánynál (vízgyűjtő 100,9 km

2) 1957-től lapmércén, 1972-től rajzolómércén észlelik, 1957-től havonta mérik a vízhozamot. A Csernelypatak vízállását (1. ábra) Upponynál (86 km

2) lapmércén 1958-tól, rajzolómércén 1972-től észlelik, a vízhozamot 1960-tól rendszeresen mérik. A mérőmütárgy 1960-ban épült, a jelenlegi trapézszelvényt 1971-ben alakították ki. Az ÉM VÍZIG és a VITUKI rendszeres felülvizsgálatai szerint mind a mérőszelvények és berendezéseik, mind az észlelések és mérések rendben vannak. A Bán- és a Csernely-patak összefolyása után - egyúttal a tározó alatt -, Bánhorvátinál (1. ábra) van vízrajzi állomás. Itt a vízállásészlelést lapmércén 1950 óta naponta kétszer, a vízhozammérést évente 12 alkalommal végzik. A jelenlegi, rajzoló mérce 1966-ban létesült, a mérőműtárggyal együtt. A műtárgy kedvezőtlen kialakítása miatt az észlelések nem kielégítő pontosságúak. Bánhorvátinál (Dédestapolcsány + Uppony) lefolyt vízmennyiségek havi átlagait a 2. ábrán adjuk meg azzal a céllal, hogy egyúttal a felszíni vízhozamnyilvántartás megbízhatóságát is ellenőrizzük. Ez az ellenőrzés természetesen csak a tározó létesítését megelőző, 1958-69 közötti zavartalan időszakra terjedhet ki. A 2. ábráról kitűnik, hogy egyes - főleg nagyvízi - hónapokban Bánhorvátinál jelentős többlet mutatkozik, amelynek oka az adatok hibájában keresendő (VÍZITERV 1985). A többi - átlagos és ennél szárazabb - hónapban tapasztalt szabályos eltérés mértéke arra vall, hogy Dédestapolcsány és Bánhorváti, illetve Uppony és Bánhorváti között a vízhozam a vízgyűjtő arányában, mintegy 20%-kal növekszik. Ugyancsak ennek az aránynak megfelelően várható, hogy a tározó felett a többletnek kereken a fele lép be, így a víztáplálás a dédestapolcsányi és upponyi vízhozamoknak 10%-kal való növelése révén adódik (II. táblázat). A tározóból hasznosításra kivett víz mennyiségét, 1973-86 közötti évekre, a III. táblázat tartalmazza, míg a IV. táblázat a fenékürítőn és az árapasztón 1973-86 között leengedett - közvetlenül nem hasznosított - vízmennyiségek idősorát mutatja be.