Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Laczay István: A folyamszabályozás és az ipari kotrás hatása a Nagymaros-Budapest közötti Duna-szakasz mederviszonyaira

A folyamszabályozás és az ipari kotrás. 557 A valóságban azonban a nem kotort részeken is volt mélyülés, továbbá nem minden szakaszon volt kotrás és végül a megkotort sávok 1969 és a kotrás időpontja között is változhattak. Mindezek együttes érvényesülése azonban vagy egymás ellen hat, vagy a kotrási sávok változását nem befolyásolja. Ezért az egyszerűsített séma az anyagmérleget fő vonalaiban helyesen írja le és alkalmas a mederváltozások jellemzésére. A Duna Nagymaros-Budapest szakaszán tehát az 1970-80 között végzett kereken 16 millió m

3 kotrás sávjában, 1987-ig legfeljebb a kikotort anyag egynegyede töltődött vissza, miközben a nem kotort sávokban (szakaszokon) 1969-87 között további 4,81 millió m

3 többlet mutatható ki. Ez összességében azt jelentené, hogy 18 év alatt a 35 km-es szakaszon legfeljebb 6,6-8,3 millió m

3 anyag rakódott le. A számított feltöltődés (III. táblázat) és a kotrási sávokban becsült visszatöltődés megbízhatósága más módon is értékelhető. Ha a kotrások időpontjának súlypontját 1975-re tesszük (II. táblázat), akkor a teljes 18 éves időszakra számított 4,81 millió m

3 lerakódás (a nem kotort sávokban és szakaszokon) és a kotrási sávok 11 évre becsült 1,8-3,5 millió m

3 visszatöltődése mennyiségileg is elfogadható összhangban van. A terület- és térfogatváltozások hossz menti alakulását az 1. ábra mutatja. Az ábra alapján megállapítható a fajlagos kotrás és a terület-növekedés összhangja. Részleteiben is vizsgálva, látható, hogy a szelvények között kiugróan nagy kotrási gödrök is lehetnek (1684, 1674 fkm). Egy-két ellenkező tapasztalat is van: pl. a 20 V. O. szelvény jelentősen töltődött, így itt sokkal kevesebbet kotortak, mint az átlag. A térfogatváltozás összegző-vonala Vác-Sződliget térségében majdnem vízszintes, ami jól jelzi a szakasz kotrások ellenére töltődő hajlamát, az ismert gázlóproblémákat. Ellenkezőleg: Verőce alatt a vízszintes vonal is mutatja, hogy közbenső gödröket a szelvények nem tártak fel, a kimélyülés több volt, mint amit számítottunk. A Szentendrei-Duna 18 szelvényének átlagos területe 156m

2 növekedés és 31 m

2 csökkenés (feltöltődés) eredőjeként 125 m

2-rel több, mint 1969-ben volt (III. táblázat). A 198 m átlagos szélességre terített mélyülés 0,61 m, az engedélyezett 100 m átlagos kotrási szélességre vonatkoztatva pedig a mélyülés 1,21 m. Összesen három V. O. szelvény van, ami enyhén, 0.08-0,22 m között töltődött, a többi mélyült, legnagyobb értékek: 1,59-1,8-2,08 m (III. táblázat). A mélyülés irányzata valamivel egységesebb, mint a Dunán. Ez önmagában is mutatja, hogy a Szentendrei-Dunában kevesebb energia fordítódott a meder átrendezésére, de kevesebb volt a hordalék is. A térfogatszámítás szerint 18 év alatt 4,92 millió m

3 anyag mozdult meg, vagy kotorták ki, míg a feltöltődés csak 0,958 millió m

3 volt. így az eredő anyaghiány, kimélyülés 3,97 millió m

1 (III. táblázat). A keresztszelvénybeni változások összehasonlítása alapján a kotrási sávok visszatöltődését 1969-87 között kereken 1 millió m

3-re becsültük. Ha ezt - a Dunán már bemutatott módon a 4,92 millió m

3 kimélyüléshez hozzáadjuk, akkor a 4.1 millió m

3 kotrással (II. táblázat) szemben 5,92 millió m

3 anyag hiányzik. Eszerint a medernek természetes állapotában is mélyülnie kellett volna, ami pedig a szakaszjelleggel nincs összhangban. Az adatok tehát arra utalnak, hogy a Szentendrei-Dunán az anyagmérleg egyszerűsített „sémája" más, mint a Dunánál. A part menti sávok éppen annyit töltődtek, hogy