Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Mantuano Jenő-Papp Ferenc: A bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer ellenőrző- és megfigyelőrendszere

526 Mantuano J. és Papp F. 3. Eddigi eredmények A teljes területi megfigyelőrendszer gyakorlatilag 1987 végére kialakult. A II. táblázat alapján látható, hogy mindössze 50 fedőréteg-víztartalom mérési hely kiépítése és a meder keresztszelvények, magasparti mérőhelyek egy részének kijelölése van hátra. A mérő és megfigyelőrendszer a vízlépcsőrendszer létesítményeivel együtt épül, s a bősi vízlépcső hatásterületén 1990-re. a nagymarosi létesítmények körzetében 1992-re készül el. 1987 végi készültségi szintje az I. táblázat adatai szerint kb. 15%-os. A területi megfigyelőrendszer 1986 előtti időszakról rendelkezésre álló adatai alapján megtörtént a teljes hatásterületre vonatkozó első állapotrögzítés is. Ennek során a központi adatbázisra került adatokat a II. táblázatban tüntettük fel. Az adatoknak már több mint felét a VÍZITERV TPA 1148 típusú számítógépéhez kapcsolt lemezegységek tárolják és a már elkészült kezelőprogramok segítségével könnyen hozzáférhetők, kiírathatok, grafikusan ábrázolhatók és statisztikailag feldolgozhatók. Az adatok összegyűjtését és ezekből az első állapotrögzítő tanulmányok elkészítését a közreműködő szakintézmények végezték. Ezekből a tanulmányokból a Vízügyi Tervező Vállalat állított össze egy átfogó jellegű, széles körű tájékoztatásra szánt összefoglalót. Az eddigi munka legfontosabb eredményének tekinthetjük a rendszer kialakítását és a korábbi adatok összegyűjtését, de néhány témakörben már az eddigi adatok értékelése is figyelemre méltó eredményeket hozott. A Rajka-Budapest közötti Duna-szakasz magyarországi hatásterületének talajvízszint-vizsgálatát a Vízügyi Tervező Vállalat végzi, s ennek során kiemelten foglalkozik a Szigetköz helyzetével és az ottani változások értékelésével. A talajvízszint-változások vizsgálatának rendszer-modelljét a 6. ábra szemlélteti. Az elvégzett vizsgálatok eredményei közül példaként megemlítjük, hogy az 1954-63 és 1976-85 közötti időszakok - amelyeket az elvégzett homogenitásvizsgálat alapján hidrológiailag jól összehasonlíthatónak találtunk - összehasonlításából levonható következtetés: a Rajka-Budapest közötti Duna-szakasz magyarországi hatásterületén a talajvízszintek általános süllyedése (VÍZITERV 1987). Ez a változás összhangban van egyrészt Magyarország teljes területén kb. 1971-72 óta mért talajvízszint süllyedéssel, másrészt helyi - a Duna és a Mosoni-Duna vízállásával összefüggő - továbbá humán jellegű hatások következménye. Szigetközi talajvízszintek süllyedésének legnagyobb értéke Győrújfalu és Cikolasziget térségében jelentkezik az ottani vízmüvek üzemelésének eredményeként. A süllyedés mértéke meghaladja az 1 m-t. Kisebb mértékű - 0,1-0,5 m közötti - a süllyedés Dunaszeg-Vámosszabadi, valamint Darnózseli-Lipót és Rajka-Hegyeshalom térségében, bár ez utóbbi körzeten belül Bezenye környékén 0,2-0,4 m-es emelkedés tapasztalható. Gönyü és Komárom között a változások területi lehatárolásához a rendelkezésre álló adatok kevésnek bizonyultak. Komárom-Almásfüzitő térségére a 0,1-0,6 m-es talajvízszint-süllyedés a jellemző, de Szőny határában 0,6 m-es emelkedést lehetett kimutatni. Az Almásfüzitő alatti szakaszon is általános a talajvízszintek süllyedése, de emelkedés mutatkozik néhány csatornázatlan településrész környezetében : Tokod déli és Dorog nyugati részén 0,8 m, Esztergom déli részén 0,1 m, keleti szélén 0,8 m. A második és harmadik vízvezető réteg nyomásszintjei a talajvíz-szintjével azonos változásokat jeleznek, amiből arra következtethetünk, hogy az általános szintcsökkenés