Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

4. füzet - Breinich Miklós: Magyar-csehszlovák együttműködés a Duna közösérdekű szakaszán

Magyar-csehszlovák együttműködés a Duna közösérdekű szakaszán 485 át tartott kutató- és tervezőintézetek, egyetemi tanszékek szakembereinek részvételével mindkét országban. Az alapozó tervezési és kutatási munkákat egy közös műszaki szakbizottság irányította a kormánybizottságok felügyelete alatt. A közvetlen operatív együttműködésre albizottságok és állandó munkacsoportok alakultak. A két ország beruházói, tervezőés kutatóintézetei az együttműködés során nemcsak az alapadatokat egyeztették és értékelték, hanem az összes lehetőséget feltáró széleskörű helyszíni és laboratóriumi vizsgálatokat is végeztek. Több változat készült a Pozsony alatti szakasz hasznosítására. Az üzemvízcsatornás megoldások mind a jobb, mind a bal parton gazdaságosabbnak bizonyultak, mint folyami vízlépcsős tervek. A mederben épített vízlépcsők költsége majdnem 50%-kal magasabb volt. A kavicsos talajra tekintettel ugyanis csak alacsonyabb duzzasztási szinteket lehetett kialakítani, így több folyami vízlépcső megépítése vált volna szükségessé. Ebben az esetben is kedvezőtlenebbül alakultak volna a szivárgási viszonyok, nagy hullámtéri területek és a természeti értéket képviselő mellékágak kerültek volna víz alá. A tervezők egyetértő megállapítása szerint a jobb, illetve bal parton, tehát a Szigetközben vagy a Csallóközben, vezető változat között nem volt számottevő költségkülönbözet, de a bal parton kedvezőbb lehetőségek adódtak a kialakításra. Egyrészt egyetlen települést sem kellett megszüntetni vagy áthelyezni, másrészt az alvízcsatorna igen célszerűen volt csatlakoztatható a bagoméri kanyarhoz. A tervezők egyetértően a bal parti megoldást javasolták. A széleskörű, megalapozott előkészítés után 1963. április 20-án Budapesten találkozott a két kormánybizottság és megegyezett abban, hogy a közös magyar-csehszlovák Duna-szakaszt a két ország közösen hasznosítja, egyenlő arányban viselik a beruházási költségeket és közösen részesülnek a termelt villamosenergiából és egyéb hasznokból. A főművek közös tulajdonba kerülnek, ugyancsak közösen gondoskodnak azok fenntartásáról és üzemeltetéséről. A további tervezés alapjául elfogadták a bős-nagymarosi sémát, amely szerint: - Dunakilitinél duzzasztómű zárja el a Duna jelenlegi medrét, a felette kialakított tározóból ágazik ki az üzcmvízcsatorna, amely a bősi vízlépcsőhöz vezet, majd Szapnál tér vissza a Dunába. - Nagymarosnál folyami vízlépcső épül a mederben, hidraulikai és energetikai egységet képezve a felső szakasz létesítményeivel. Intézkedtek a további tervezési munkákról és közös beruházási program készítését rendelték el. 1964-ben változás következett be az előkészítés felsőszintű irányításában és a továbbiakban a Magyar-Csehszlovák Gazdasági és Műszaki Tudományos Együttműködési Vegyes Bizottság keretéhen foglalkoztak a Duna hasznosításával. Az elfogadott koncepció alapján a beruházási program készítésében a két ország kutató- és tervezőintézeteinek több száz szakembere vett részt. Úgy készültek a tervek, mintha egy ország területén lennének a létesítmények. Ez természetesen számos nehézséggel járt. Különbözőek voltak nemcsak a tervezői előírások, hanem a műszaki-gazdasági normák is. Ezek egyeztetése, a szükségszerű kompromisszumok kidolgozása, de különösen elfogadtatása hosszú időt vett igénybe. A közös beruházási program, mindkét ország illetékes hatóságaival folytatott többszöri véleményezés és észrevételezés alapján, 1967-ben készült el. Ekkor azonban a közös