Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Vízügyi Közlemények, LXX. évfolyam 1988. évi 3. füzet TÖRVÉNYSZERŰSÉGEK A JÉGVISZONYOK ALAKULÁSÁBAN DÉRI JÓZSEF Az utóbbi évtizedekben számos országban kimutatták, hogy a felszíni vizek jégjárásának több jellemzője (jégbeállás időpontja, állójég időtartama és gyakorisága) a korábbi évtizedekhez viszonyítva megváltozott (Kretschmer 1979, Kuzmann 1981, Déri 1985). Különösen szembetűnő az állójég kialakulásának számottevő csökkenése a vízi utakon (. Jansen 1983, Kovács-Károlyi 1977). Az 1950-es évektől kezdődő jégjárásváltozás okai között a vízfolyások hőterhelés-változásait és a vizek elszennyeződését említik (Starosolszky 1969, Jansen 1983). Rámutattak arra is, hogy a vizek jégjelenségeit befolyásoló tényezők között számottevő szerepet játszik az utak sózásából származó oldott só, amely a víz termodinamikai jellemzőit módosítja (Jansen 1983, Trincher 1981). Laboratóriumi kísérleti csatornában lassan áramló vízzel (u = 0,5 m/s) végzett hűtési és fagyasztási kísérleti eredmények szerint (Carstens 1966, Starosolszky 1969) a víz túlhűlését, ill. a kásajégképződést elsősorban az alábbi főbb tényezők befolyásolják: - a hűtés mértéke, vagyis a léghőmérséklet és a vízhőfok egyidejű változása, - a víz minősége, vagyis a hordalék töménysége és az oldott anyagtartalom, valamint - az áramlás jellemzői, vagyis a víz sebessége és a turbulencia foka. Az elvégzett laboratóriumi mérések alapján kimutatták, hogy a víz lebegőanyagtartalma csökkenti a lehűlés mértékét, azaz elősegíti a kásajég képződését (Carstens 1966). A vízminőség-változás jégjárás-módosító hatására lehet következtetni abból is, hogy az elmúlt évtizedekben az állóvizek esetében is számottevően csökkent az állójeges időszakok hossza. A Balaton esetében például átlagosan 49 d/'a-ról 32 d/a-ra csökkent a jégtakaró élettartama (VITUKI 1982). Az utóbbi évtizedekben tapasztalt állójég-időtartam- és gyakoriság-csökkenési tendencia kedvezően illeszthető abba a hatásrendszerbe, amelyet a céltudatos és következetes folyó- és folyamszabályozási tevékenységgel elértek, azonban számításba kell venni azt, hogy ezek a hatások a jeges árvíz veszélyét csak csökkentik, de nem szüntetik meg. Ennek figyelembevételével újabb laboratóriumi vizsgálatokat végeztünk a jégképződés- és olvadás néhány törvényszerűségének a megfogalmazása érdekében. Ennek keretében meghatároztuk a víz és a jég oldottanyag-tartalma és a jégjárási paraméterek közötti összefüggéseket. A kézirat érkezett: 1988. IV. 5. Déri József oki. mérnök a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidrológiai Intézetének tudományos főmunkatársa.
