Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

3. füzet - Szigyártó Zoltán: Jellemző belvízöblözetek a síkvidéki vízrendezés szolgálatában

438 Szigyártó Zoltán A megfigyelt, jellemző belvízöblözetek csapadékmérő állomásain a hó vízegyenértékét is mérni kell. A mérést naponta egyszer, mérleges hőmérővel, a VMS 230/3-78 előírásai szerint kell elvégezni, s a hómérési napló annak feldolgozása után ugyancsak az öblözet megőrzendő iratai közé kerül. 2.2.2. Talajnedvesség mérés. A talajra jutó víz sorsa a lejtési- és talajviszonyok mellett elsősorban a talaj nedvesség állapotától függ, amelyre természetesen nem csak a korábban lehullott csapadék, hanem a talajvíz mélysége is befolyással van. Éppen ezért a kialakult lefolyási tényező és az árhullámkép jellemzőinek az értékelésénél elengedhetetlen a mindenkori talajnedvesség viszonyok figyelembe vétele. A talaj nedvességtartalmát tehát rendszeresen mérni kell, s erre a célra, az eddigi tapasztalatok szerint, az izotópos neutronszondás talajnedvesség-mérési eljárás a legcélravezetőbb. Ennek ugyanis - a szempontunkból megfelelő pontosság mellett - előnye a gyorsaság, s az, hogy az előzetesen letelepített észlelőcsövek segítségével, a talaj megbolygatása nélkül, anyagában is mindig pontosan ugyanazon talajszelvény nedvesség viszonyairól ad tájékoztatást. Mivel a mérések értékelése során a talajvízszint helyzete is igen lényeges célszerű, ha minden szondacső mellé talajvízkút is kerül. Az ilyen elemekből álló hálózat telepítésénél aztán arra kell tekintettel lenni, hogy a talajnedvesség-tartalom - a csapadék mellett - a talaj minőségétől és a talajvíz mélységétől függ. Ezért tehát e hálózatot a talajminőség és a talajvízhelyzet (terepmagasság) együttes figyelembevételével kell kijelölni, törekedve arra, hogy az jó tájékoztatást adjon a teljes vizsgált öblözet, illetve a vizsgált részöblözetek talajnedvesség viszonyai felől. A jellemző belvízöblözetekbe telepített talajnedvességmérő hálózatban végzett méréseket célszerű összehangolni a talajvízszint észleléssel. A méréseket mindkét hálózatban egyidőben. kéthetente, igen laza talaj esetén hetente egyszer, lehetőleg mindig a hét ugyanazon napján kell végezni. A talajnedvességet a szondacső teljes hossza mentén 0,2 méterenként, a talajvízállást a VMS 231/3-78 szerint kell mérni. A mérések jegyzőkönyvei feldolgozásuk után az öblözet megőrzendő iratai közé kerülnek. 2.2.3. Lég- és talajhőmérséklet mérés. A rendszeres lég- és talajhőmérséklet mérések céljára a megfigyelt jellemző belvízöblözetekbe meteorológiai állomásokat kell telepíteni. A rendszeres észlelés mindenkori biztosítása érdekében az állomásokat célszerű lakott helyen, településen, vagy gátőrházak közelében létesíteni. A meteorológiai állomások szükséges számának meghatározásánál abból kell kiindulni, hogy az itt mért adatok, jellegükből adódóan, csupán kiegészítő információkat nyújtanak. Nem hagyható továbbá figyelmen kívül az sem, hogy az ezeken a helyeken mért adatoknak az érvényessége egyúttal - minden különösebb veszély nélkül - viszonylag nagy területre ki is terjeszthető. Vagyis biztonsággal elégséges, ha belőlük 50-60 km

2-enként csupán egy-egy kerül megépítésre. A mérések, észlelések rendjét meghatározásánál az a cél, hogy az itt mért adatokra támaszkodva a lefolyási viszonyokban bekövetkezett változások okára lehessen következtetni. Jelentőséghez tehát csaknem kizárólag a téli hónapokban, elsősorban a hóolvadáskor jutnak. Bár kétségtelen, hogy az úgynevezett „állomási hőmérő"-k napi háromszori észlelése hasznos felvilágosítással szolgálhat az időjárás általános menetéről is. Ilyen meggondolásokkal juthatunk tehát arra a következtetésre, hogy