Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

3. füzet - Szigyártó Zoltán: Jellemző belvízöblözetek a síkvidéki vízrendezés szolgálatában

434 Szigyártó Zoltán 1. A követelmények A vízgyűjtőterületen bekövetkező változásoknak a gyakorlat szempontjából háromféle következménye lehet. Módosulhat - a csapadékból lefolyásra kerülő víz mennyisége (a lefolyási tényező), - a csapadék hatására előálló árhullámcsúcs vizhozama (a legnagyobb fajlagos vízhozam), - a csapadékhullás (hóolvadás) kezdetéhez viszonyítva az árhullámcsúcs jelentkezési ideje. Mindhárom hatás felderíthetetlen, ha nem ismeretes a csatorna vizsgálandó szelvényén (az öblözet, vagy részöblözet határán) átlépő vízhozamok idősora. Sem a csapadékból lefolyó hányad, sem a csapadék és az abból keletkező árhullám csúcsvízhozama közötti összefüggés nem deríthető fel akkor, ha nem ismeretes az öblözetre eső formájában hulló csapadék, továbbá a hóolvadásből származó vízmennyiség, illetve annak időbeli eloszlása. Végül mindezen jelenségeket befolyásolhatja a csatornában tározódott vizmennyiség. Ezért elengedhetetlen, hogy a vizsgálandó öblözet csatornái mentén kellő számú szelvényben ismert legyen a vízállások időbeli alakulása is. A vízhozam- és vízállás idősorok, továbbá a csapadék (az elolvadt hó) mennyiségének és intenzitásának az ismerete szükséges tehát ahhoz, hogy a csatorna vizsgált szelvényére jellemző összegyülekezési folyamatot jellemezni lehessen. A követelmények ilyen összegzése mellett azonban feltétlenül tekintettel kell lenni bizonyos gyakorlati szempontokra is. így mindenek előtt arra, hogy a belvízöblözetek vizét az esetek döntő többségében (részben gravitációs üzemmel is kiegészülve, vagy anélkül) szivattyúk emelik a befogadóba. A szivattyútelepek pedig - ugyancsak az esetek döntő többségében - csupán néhány szivattyúegységgel vannak felszerelve, amelynek egyenes következménye a szakaszos üzem. Ez a szakaszos üzem pedig esetenkint teljesen eltorzíthatja azt az árhullámképet, amely az érkező vízhozamokhoz igazodó (változó teljesítményű) szivattyúzás esetén jelentkezne. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a kis esések miatt belvízöblözeteink nagy részében csupán a szivattyútelepen lehet a vízhozamok megbízható mérésére berendezkedni. Ha tehát a befogadóba jutó vízmennyiséget mérni akarjuk, úgy ezt a mérést általában csak a szivattyútelepen, vagy annak szűk környezetében lehet elvégezni. A szivattyútelep vízhozam-idősorából azonban a tényleges árhullámképre csak rendkívül bizonytalan módon lehet következtetni. így nyilvánvaló, hogy a teljes öblözetre vonatkozóan, kellő megbízhatósággal csak a csapadékból lefolyásra kerülő vízmennyiség - a lefolyási tényező - állapítható meg. Ez azonban már önmagában is rendkívül fontos adat. Feltétlenül indokolt tehát az, hogy a jellemző belvízöhlözetekkel szemben támasztott minimális követelményként az egyes, önálló árhullámokra vonatkozó lefolyási tényező értékek megbízható meghatározhatóságát tűzzük ki. A folyamatos, megbízható vízhozammérés gyakorlati megvalósíthatósága tehát bizonyos minimális követelmények rögzítéséhez vezetett. Nincs ilyen jelentős következménye viszont annak a másik gyakorlati szempontnak, hogy a hóolvadás intenzitása helyett csupán naponkénti méréssel meghatározott hó-vízegyenértéket tudunk mérni. Ha ugyanis ehhez kapcsolódik