Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
3. füzet - Lotz Gyula-Harkay Máté: A természetbe illeszkedő vízfolyásrendezés
A természetbe illeszkedő vízfolyásrendezés 345 helyi mélyedések, zátonyok, küszöbök, az ezek okozta vízszintváltozások bemérésére, hogy ezek a hossz-szelvényen ábrázolhatók legyenek. - A vízfolyás völgyének jellemző szelvényeiről is felvételt kell készíteni. Ezek legalább 1,0 m-rel magasabban végződjenek, mint az ártér szélének szintje. Közlekedési vonalak, egyéb, a völgyet keresztező kiemelkedő létesítmények vonalában, az ártérbe, vagy annak széléig lenyúló belterületeknél mindig fel kell venni völgyszelvényt. Ezeken mind a terepet, mind a mesterséges létesítmény koronaszintjét és műtárgyait, illetve a belterület szélét ábrázolni kell. A geodéziai munkákon kívül fel kell tárni a vízfolyás ökológiai viszonyait is, a következők szerint: - A vízfolyás medrében, valamint a völgyfenéken meg kell határozni mind a makro-, mind a mikroméretű élőlények növényi és állati társulásait. Külön ki kell mutatni ezek közül a védett egyedeket, ezeknek számát is meg kell becsülni. - Vizsgálni kell a vízfolyás medrének és élővilágának hatását a vízfolyás természetes tisztulóképességére. Kevéssé terhelt, viszonylag tiszta vizű vízfolyás esetén ez korlátozható az oxigénháztartás és a hőmérsékleti viszonyok meghatározására. Az ökológiai feltárás adatait helyszínrajzon, szükség esetén hossz-szelvényszerüen is ábrázolni kell. 2.3.2. Hidrológia. A tervezés további fontos alapadata a vízfolyás hidrológiai jellemzése. Kisvízfolyásaink túlnyomó részének nem kielégítő a hidrológiai feltártsága. Statisztikai módszerekkel történő feldolgozáshoz vagy nem áll rendelkezésre megfelelő hosszúságú adatsor, vagy ha ilyen van is, az nem homogén. Az árvízi hozamok meghatározásánál legtöbbször árvízi képletekre, vagy más közelítő eljárásokra vagyunk utalva. Ez - különösen 100 km 2-nél kisebb vízgyűjtőknél - nem jelenti azt, hogy az így számított vízhozam kisebb megbízhatóságú, mert a vízgyűjtőn végrehajtott beavatkozás (erdőirtás, művelési ágváltozás, mederrendezés, melioráció stb.) annyira megváltoztathatja a lefolyási viszonyokat, hogy korábbi, esetleg meglévő adatsorok a területre már nem lesznek jellemzőek. Az árvízi csúcshozamok meghatározása önmagában nem elegendő. Ha legalább közelítően is, de meg kell szerkesztenünk az árhullámképeket, ismernünk kell az árhullámok levonulási időtartamát és tömegét. Az árvízi hozamokkal egyenlő fontosságú a mederalakító vízhozam ismerete. Kisvízfolyásaink túlnyomó részénél a mederalakító vízhozam gyakorlatilag azonos a legnagyobb gyakoriságú vízhozammal. Ez - a gyakorlatot kielégítő pontossággal meghatározható csapadékszegény, de nem aszályos időszakban végzett néhány vízhozamméréssel (.Harkay-Lotz 1978). 2.3.3. A vízrendezési cél meghatározása. A vízfolyásrendezés műszaki tervezését megelőzően alaposan meg kell vizsgálni és meg kell indokolni miért, milyen cél elérésére szükséges - és egyáltalán szükséges-e - a vízfolyás rendezése? Ennek során tekintetbe kell venni az árhullámok még tűrhető kiöntési gyakoriságát, a mezőgazdaságnak a vízfolyással, mint befogadóval szemben támasztott igényeit és ezek indokoltságát, azt, hogy milyen hatással lesznek a szóbajöhető megoldások a környezetre? (Lefolyás gyorsulása, talajvízszint változásai, medererózió, mederfeltöltődés, az élővilág várható változásai, a völgyfenéknek mint élőhelynek megváltozása és ennek ökológiai következményei, a kiépítés kedvezőtlen vízjárási és ökológiai kihatásainak kompenzálási lehetőségei stb.) Vizsgálni kell, szükséges-e és hol a medret biztosítani, érint-e a mederrendezés
