Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Szilágyi Endre: Árvízi hidrológiai vizsgálatok a Rába Sárvár feletti szakaszán

288 Szilágyi Endre volt (III. táblázat). Ezért a körmendi vízmérce 58 éves hosszú adatsorával grafikus vizsgálatot végeztünk A 8. ábra alapján megállapítható, hogy legjobban illeszkedő függvénynek a lognormál eloszlás adódott. Ugyanezt az eredményt kapta Dunai (1980), a Sárvár alatti Rába-szakasz mércéinél és a szerző is a fontosabb mellékvizek (Pinka, Sorok, Répce) nagyvízi adatai feldolgozásánál. Ennek alapján úgy tűnik, hogy a Rábarendszerben az éves nagyvízhozamok lognormál-eloszlást követnek. III. táblázat A nagyvízi hozamok és az árhullám tömegek statisztikai feldolgozásának eredményei Vízmérce Árvízhozam (NQ) Árhullám tömege (NV) Vízmérce illeszkedés P illeszkedés P Vízmérce 1-L (Z) 1% 3% 10% 20% l-L(Z) 1% 3% 10% 20% Szentgotthárd 1,00 1,00 900 700 500 390 880 720 530 420 _ _ _ Körmend 0,94 0.63 900 710 510 400 920 750 560 440 1,00 0,88 260 195 130 97 230 185 136 106 Sárvár 0,42 0,34 830 660 480 375 880 715 430 420 0,7 320 240 157 A lognormál, és a Gumbel eloszlásra kapott eredmény. Megjegyezzük, hogy a vizsgálatunk tárgyát képező három rábai állomásnál a nagyobb visszatérési idejű hozamok tartományában a két eloszlásfüggvénnyel kapott eredmények között nincs jelentős eltérés. A statisztikai feldolgozások a III. táblázatban összefoglalt eredményeiből kiindulva, az 1965. áprilisi árhullámot - a Sárvár alatt csatlakozó töltésezett szakaszt is figyelembe véve - határoztuk meg a Rába Szentgotthárd-Sárvár közötti nagyvízi hidrológiai hosszszelvényét (9. ábra). Megjegyezzük, hogy a rövid szentgotthárdi adatsorból kapott 1 %-3 % valószínűségű hozamok kisebb megbízhatóságúak, mint a körmendi és sárvári értékek. A Szentgotthárd feletti, részben kivitelezett, részben csak tervezett, a medrek vízszállító-képességét növelő osztrák munkálatok várható hatása egyelőre csak becsülhető. Osztrák tanulmányok alapján Szentgotthárdnál a p=\% meghaladási valószínűségű hozam 20-25 %-os növekedése látszik reálisnak az árhullám tömegének növekedése nélkül. Ebből kiindulva kíséreltük meg a jövőben várható NQ 1 %-os hossz-szelvény előrejelzését. 3.4. Az évi legnagyobb árhullámtömegek Egyedi árhullámnál az árhullám teljes tömegét, egymásra futó árhullámoknál a megelőző árhullám apadó ágától számított tömeget vettük figyelembe. Legjobban illeszkedőnek most is a lognormál-eloszlás bizonyult (III. táblázat). A Sárvárra vonatkozó adatokat Dunaitól (1980) vettük át.