Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Varga-Haszonits Zoltán: Az aszály és hatásának agroklimatológiai elemzése

Az aszály és hatásának agroklimatológiai elemzése 253 2.3. A vegetációs időszakok vízellátottsági viszonyai A hazánkban termesztett szántóföldi növények nagy vonalakban két vegetációs időszakú csoportba sorolhatók. Az egyik az őszi gabonáké, amely ősszel kezdődik, s a következő év nyaráig tart, lényegében az október és július közötti időszakot foglalja magába. A másik az egynyári növények vegetációs időszaka, amely rendszerint tavasztól őszig terjed, általában az áprilistól az októberig terjedő időszakot öleli fel. A szárazsági tényező segítségével megvizsgáltuk mind a két időszak vízellátottsági viszonyait. Az őszi gabonák vegetációs időszakára vonatkozó adatokat a III. táblázat tartalmazza. Ez az időszak 0,50 és 3,60 közötti szárazsági tényezőértékekkel jellemezhető. A 0,70-nél alacsonyabb és 2,00-nél magasabb r-értékek csak ritkán fordulnak elő. Ez az időszak tehát viszonylag kedvező vizellátottságúnak tekinthető. Különösen a dunántúli megyékben. ott is a délnyugati részben gyakoriak a nedves jellegű vegetációs időszakok, vagyis az olyan időszakok, amikor a lehullott csapadék mennyisége meghaladta az elpárolgott vízmennyiséget. Zala és Somogy megyében a 30 év közül 19 volt ilyen. Somogyban az is előfordult, hogy egymásután 9 évben is nedves jellegű volt a vegetációs időszak (1958 és 1966 között). Az ország legszárazabb, középső területein viszont mindössze csak egy-két nedves vegetációs időszak fordult elő a 30 év alatt. A legszárazabb év az 1968-as volt, a legnedvesebb az 195l-es és az 1965-ös. Az egynyári növények vegetációs időszakának szárazsági tényezőit a IV. táblázatban találjuk. Ebben az időszakban mint várható volt - jóval magasabbak a szárazsági tényező értékei, még a délnyugat-dunántúli megyékben is csak néhány olyan év található, amelyben nedves jellegű volt a vegetációs időszak. Az alföldi megyékben egyetlen ilyen év sem volt, még az 1,50 alatti értékek is ritkán fordulnak elő. Ugyanakkor Pest megyében 14, Bács-Kiskun, Szolnok és Csongrád megyékben pedig 10-10 olyan egymásutáni év is előfordult, amikor a szárazsági tényező értéke mindig 2,00 fölött volt. S ezekben a megyékben a 30 évből több mint 20 évben volt a szárazsági tényező értéke 2,00 fölött, s általában 10 körül van azoknak az éveknek a száma, amikor 3,00 fölött volt. Ezek az évek már nagyon száraznak tekinthetők. A szárazsági tényező értékei 0,70 és 6,50 között változtak, de 1,00 alatti és 5,00 fölötti értékek ritkábban fordultak elő. A legszárazabb évnek talán az 1952-es év tekinthető, a legnedvesebbnek pedig az 1972-es. 3. Az aszály hatása a terméshozamokra A különböző vegetációs időszakokban különböző módon alakulnak a vízellátottsági viszonyok. A vízellátottság és a terméshozam között nyilvánvalóan kapcsolat van, ezt a kapcsolatot kell meghatározni, hogy képet alkothassunk magunknak arról, hogy milyen gyakran kell számolnunk az aszály terméscsökkentő hatásával. A terméshozam alakulását nemcsak a meteorológiai tényezők befolyásolják, hanem alapvetően a fajta és az alkalmazott agrotechnika. A következőkben az egyszerűség kedvéért a fajta hatását mindig beleértjük az agrotechnikai hatásba, mint az ember által előidézett változást. Első lépésként mindig az agrotechnika és az időjárás közötti hatást kell szétválasztani. Erre a célra a harmonikus súlyozású trendet választottuk, s az időjárás hatásának a trendarányokat tekintettük (Varga-Haszonits 1986). Ezeket a trendarányokat vizsgáltuk a szárazsági tényező tükrében. Az őszi gabonák vegetációs