Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Licskó István: Oldott állapotú nehézfémek eltávolítása városi szennyvíztisztító telepen

212 Licskó István kadmium eltávolítás 15 g/m

3 szulfid ion adagolást igényel, ha nyers-, vagy eleveniszap adagolásra nem kerül sor. Azonos iszaptöménység tartományban az eleveniszap és a nyersiszap kadmium eltávolító hatása megközelítően azonos volt. Szulfid ionok és nyersiszap együttes alkalmazásakor megállapítottuk, hogy jelentős mértékben csökkenthető a kívánt kadmium eltávolítást biztosító nyersiszap töménysége, ha 2-10 g/m

3 szulfid iont is adagolunk a kísérleti rendszerbe. 10 g/m

3 szulfid ion és 1,5 kg/m

3 nyersiszap már biztosítani tudja a 98-99%-os kadmium eltávolítási hatásfokot még abban az esetben is, ha a kezdeti Cd

2 + ion töménység 30 g/m

3. A már említett „reagensek" alkalmazásával a nikkelt sajnos nem sikerült olyan mértékben eltávolítanunk, mint a kadmiumot. 10 g/m

3 kezdeti Ni

2

+ ion töménység mellett csak akkor érhető el 95%-os nikkel eltávolítása, ha 20 g/m

3 szulfid iont és 3 kg/m

3 nyersiszapot adagolunk. Laboratóriumi kísérleteink eredményei szerint semlegeshez közeli pH értékeken egyszerű eszközökkel elérhető, hogy a szennyvízzel érkező nehézfémek a eleveniszapos szennyvíztisztító rendszer előülepítőjében kicsapódjanak és elválaszthatók legyenek a szennyvíztől. A nehézfémek kicsapatása úgy érhető el, hogy a nyers szennyvízhez az előülepítő előtt nyersiszapot - egyes esetekben szulfid ionokat tartalmazó oldatot keverünk. A nehézfémeket is tartalmazó iszap döntő hányada az előülepítőben kiülepszik, és így a levegőztető medencébe már csak nyomokban jutnak a nehézfémek. A fölös eleveniszap várhatóan már olyan kis mennyiségben tartalmaz nehézfémeket, hogy a mezőgazdaságban történő hasznosításának nehézfém tartalma nem lehet akadálya. A székesfehérvári szennyvíztisztító telepen végzett üzemi kísérleteink eredményei igazolták laboratóriumi vizsgálataink alapján kidolgozott technológia-módosítási javaslatunk hatásos alkalmazhatóságát. Nyersiszap visszaforgatás hatására az előülepítőből távozó szennyvízben csak kis töménységben mértünk nehézfémeket és közben a biológiai tisztító rendszerben sem tapasztaltunk rendellenességeket. Számításaink szerint az általunk javasolt technológiai módosítás a szennyvízkezelés és az iszapkezelés együttes költségét csak kis mértékben növeli. 1987. évi árviszonyok mellett számításaink szerint a beruházási költségek 2,3%-kal, a fajlagos költségek 6%-kal lesznek nagyobbak. IRODALOM Barth, E. F. Ettinger. M. B.-Salotto, В. V.-McDermott, J. N.: interaction of heavy metais and biological treatment processes. Environmental Health Series Cincinnati. USA 1965. Berta E. Oláh J.: A hazai szennyvíziszapok nehézfém tartalmának felmérése. Hidrológiai Közlöny, 1979. Blakeslee. P. A.: Monitoring considerations for municipal wastewater effluent and sludge application to the land. Proceeding of Conference on Recycling Municipal Sludges and Effluents on Land Champaign, USA 1973. Cheng. M. H. Patterson. J. W. Minear

. R. A.: Heavy metals uptake by activated sludge. Jour. WPCF 47 362, 1975. EPA

: A state of the art review of metal finishing waste treatment. Water Pollution Control Research Ser. EPA 12010 EIE 11/68, 1968. Fir к W.: Heavy metals in sewage and occurnig sludges - the balances of three sewage treatment plants. Proceedings of Int. Conf. of Chemicals in the Environment Lisbon, 1986. Jenkins. S. H. Keight. D. G.-Ewings, A.: The solubility of heavy metal hydroxides in water, sewage and sewage sludge. - II. Int. Jour. Air. Water Pollution 8 679. 1964. Kohari, К. Annuka. T. : Treatment of industrial wastewater in public sewage system. Material balance of heavy metals in the sewage treatment processes. 4

t

h US-Japan Conf. on Sewage Treatment Technology. 1975. Leumann. P.: Der Einfluss schändlicher Abwässer auf die biologische Abwasserreinigung unter besonderer Berücksichtigung der Metallionen. Gas-Wasser-Abwasser 56. 1976.