Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
2. füzet - Licskó István: Oldott állapotú nehézfémek eltávolítása városi szennyvíztisztító telepen
198 Licskó István Szakirodalmi adatok és elővizsgálataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy az előülepítőben uralkodó anaerob körülmények között a nyers szennyvízzel érkező szerves anyagok bomlása következtében szulfidionok képződnek. Az előülepítőben kiülepedő nyersiszap jelentős mennyiségű szulfidiont tartalmaz. Az utótelepítőben kiülepedő eleveniszapban is reduktív körülmények válnak uralkodóvá, így ott is képződnek szulfidionok. Az oldott állapotú nehézfémek kicsapatásához szükséges „reagens" (szulfidionok) lényegében rendelkezésünkre áll, a biológiai szennyvíztisztítási folyamatban keletkezik. Vizsgálataink alapvető célja az volt, hogy megállapítsuk a városi szennyvíztisztító telepeken a nyers- vagy eleveniszap, és a szulfidionok szennyvízhez keverésével elérhető nehézfémeltávolítás optimális körülményeit, miközben a szennyvíz pH értékét nem változtatja meg. Célunk volt továbbá annak megállapítása is, hogy milyen költségnövekedés mellett biztosítható olyan szennyvíziszap, amely nem tartalmaz toxikus nehézfémeket, így mezőgazdaságban való hasznosításának nehézfémtartalma nem lehet akadálya. 2. Kísérleti körülmények Kísérleteink - jellegüket tekintve - alapvetően három fő csoportra bonthatók: - felmérés a székesfehérvári szennyvíztisztító telepen; - laboratóriumi kísérletek ; - technológiai beavatkozások (üzemi kísérlet) a székesfehérvári szennyvíztisztító telepen. A székesfehérvári szennyvíztisztító telepet azért vontuk be vizsgálatainkba, mert a VITUKI egy korábbi felmérése során kimutatták, hogy a telep iszapjában nagy mennyiségben fordulnak elő nehézfémek (Berta-Oláh 1979). A telepen több alkalommal megfigyelték az eleveniszap olyan mértékű károsodását, ami a tisztítási hatásfok nagymértékű csökkenéséhez vezetett. A felmérésjellegü vizsgálatokat 1982 augusztusában, szeptemberében és novemberében végeztük. A következő nehézfémek töménységeit mértük a telepre befolyó nyers- és az utóülepítőt elhagyó tisztított szennyvízben : higany, kadmium, nikkel, króm, réz és cink. A vizsgálati időszakban 24 órás folyamatos mintavételt valósítottunk meg, egyes esetekben pontminták gyűjtésére is sor került. A nehézfém analízisekhez a folyamatosan gyűjtött mintákból egy órás átlagmintákat alakítottunk ki. A nyersiszap, az eleveniszap és a szulfidionok oldott állapotú nehézfémeket eltávolító képességének megállapítására laboratóriumi kísérleteket végeztünk. Ezek során a nyers szennyvízhez (a reakció-sebesség vizsgálatok alkalmával a lebegőanyagmentes laboratóriumi modellrendszerhez) egyszerre ötféle oldott állapotú nehézfémet adagoltunk (Zn 2 + , Cu 2 + , Cd 2 + , Ni 2 + és Cr 3 + ), majd a nehézfémek eltávolítására szánt reagensek adagolása következett. Tíz perc gyors keverés (500-600 fordulat/min) és húsz perc lassú keverés (80-100 fordulat/min) után a kísérleti keveréket redős szűrőpapíron (a reakciósebesség vizsgálatoknál 0,45 цш pórusátmérőjű membránszűrőn) átszűrtük és a szűrletekben meghatároztuk a nehézfémek töménységét Perkin Elmer 403 típusú atomabszorpciós spektrofotométerrel. A reakciósebesség vizsgálatok alkalmával a gyors és a lassú keverés ideje alatt is gyűjtöttünk mintákat. Az oldott állapotú nehézfémek eltávolíthatóságának megállapítására végzett laboratóriumi kísérleteinkhez a dél-pesti szennyvíztisztító telepről származó nyers szennyvizet, eleven-
