Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Forest, F.-Reyniers, F. N.: A hegyvidéki rizstermesztés agroklimatikai körülményeinek osztályozása

190 Forest, F. és Reyniers, F. N. 5. A BIP4 modell agronómiai alkalmazásai A választott jellemző mutatókat a BIP4 modellel történő egyszerű kiszámításának a legnagyobb előnye az, hogy lehetővé teszi az eső felhasználást elősegítő legfontosabb agronómiai tényezők értékelését. 5.1. A tenyészidö hosszúságának és a vetés időpontjának megválasztása A fejlődési időszak hosszának és a vetési időpontok BIP4-gyel történő meghatározása lehetővé teszi számunkra annak megállapítását, hogy a jellemző mutatók milyen kapcsolatban vannak a fejlődési időnek hosszával és a vetés időpontjával. Az optimális agroklimatikus helyzet megválasztása érdekében három tényezőt kell figyelembe venni: - az esős évszak optimális kihasználása, a következő növény esetleges figyelembevételével ; - az £T

cri

t/£T

critma

x jellemző mutató legnagyobb értéke; - a vetés utáni első 4-6 hétre vonatkozó RJU

H viszonyszám legkisebb értéke. Az Elefántcsontpartra végzett vizsgálataink megerősítették a korábbi eredményeket (Gigou 1973), hogy az átlagos fejlődési időszak 135 napos, a vetés legkedvezőbb időpontja pedig június eleje. Brazília középnyugati területére vonatkozóan még hasznosabb volt ez a megközelítés, mert egyértelműen kimutatta a vetési időpont jelentőségét, melyet korábban elhanyagoltak. Az Elefántcsontpart központi vidékén (Forest-Kalms 1984) és a Kamerunban (Seguy-G ig ou- Raunet 1976) végzett megfigyelések, miszerint a termelékenységcsökkenések az igen csapadékos években elsősorban a vetés utáni napokban észlelt RJU

H nagy értékeivel magyarázhatók. Az R

e mennyiségi meghatározása a vetési időpont legmegfelelőbb megválasztását és a műtrágyázási eljárás javítását eredményezheti. 5.2. A gyökérzóna hasznos víztartalékának hatása a várható terméshozamra A rizstermelők célja természetesen az, hogy a legnagyobb nettó jövedelmet érjék el. Nyilvánvalónak látszik, hogy ez az úgynevezett félszáraz vidékeken az esőzésektől függ. A vízmérleg első alkalmazásai kimutatták, hogy a terméshozam elsődleges meghatározó tényezője a gyökerek számára felhasználható legnagyobb vízkészlet (t/

Hmax)- Sok esetben az t/

Hm

ax kevesebb, mint amit a talajszelvény megenged. Ennek a csökkenésnek a vízkészlet szempontjából két káros következménye van : - először is, csapadékos időszakban megnő annak a veszélye, hogy a vízfelesleg nagyobb lesz, mint 3 x U

H egy adott csapadékmennyiségre, - másodszor, száraz időszakban, amikor a talajban levő vízkészlet lecsökken, az ET elkerülhetetlenül csökken a terméshozammal együtt. A IV. táblázat mutatja be az £/

H-nak a termelésre gyakorolt, becsült hatásait. A gyökérzet erőteljes fejlődését akadályozza - a talaj kötöttsége, mely - ha kis mélységben történő megkeményedés formájában fordul elő - elágazó típusú gyökérfejlődéshez vezet, amely a felső 0,15-0,20 m-es rétegre korlátozódik (t/

H = 30 mm);