Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

1. füzet - Székely Ferenc: Szivárgási és advekciós transzportfolyamatok numerikus modellezése rétegzett hidrogeológiai rendszerben

18 Székely Ferenc - A laterális advekció beáramlási irányát jellemző У nyom vonalelemet vagy karakterisztikát a csomópontba befutó, átló- vagy tengelyirányú egyenes szakasszal helyettesítjük, és a beáramló víz töménységét a fenti irányba eső egyetlen csomópont töménységével adjuk meg. Ez a közelítő eljárás kiküszöböli a keresztirányú interpolációból vagy keveredésből adódó ún. transzverzális numerikus diszperziót, de bevezet egy átlagosan 11,25° nagyságú irányhibát. Ez a a hiba egyrészt becsülhető a fenti szöggel elforgatott koordinátarendszerben történő ismételt szimulációval, másrészt jelentősen csökkenthető, ha az egyik koordinátatengelyt az uralkodó áramlási irányban vesszük fel. A jelentős nyomvonal-konvergenciával és laterális keveredéssel jellemezhető szinguláris rácspontok (kutak, források) környezetében a különböző irányból érkező nyomvonalak mentén eltérő töménységű vizek áramlanak, ezért az eredő beáramlási töménységet ezek hozam szerinti súlyozott átlagaként kell számítani. - Az esetenkénti túltelítődésből, időbeni átlagolásból, iránytorzításból adódó hibák, többek között, a rendszer teljes tömegmérlegében is hibát okoznak. Ez azt jelenti, hogy egy időlépcsőn belül a külső kémiai tömegáram időbeni integrálja eltér a rendszerben tárolt tömeg megváltozásától. A DB eljárás nagyon hatékony lehetőséget nyújt ennek korrigálására. A blokkokban tárolt kémiai tömeget ugyanis változatlan cellakoncentrációk mellett a be- és kiáramlási cellákban tárolt víz térfogatának, vagyis a t,

z szaturációs időnek a változtatásával módosíthatjuk. A maradék mérleghibát átvihetjük a következő időlépcsőre és így az időben összegzett hibát is alacsony (0,1 %-nál kisebb) szinten tarthatjuk. Ez lényegesen kisebb, mint a szakirodalomban általánosan elfogadott 5-10%-os hibakorlát (Konikow - Bredehoeft 1978). A módszer értelemszerűen mentes a véges elem eljárásoknál gyakran megfigyelhető oszcillációtól is. A vázolt DB algoritmust részben az OVH, részben pedig az OMFB által pénzügyileg támogatott felszín alatti vízminőségi kutatások keretében fejlesztettük ki. Ezt az algoritmust valósítja meg a FLOTRA (FLOw - TRAnsport) program, amely először előállítja a permanens nyomáselosztást, majd ezt követően számítja a töménységmezők idősorait. A FLOTRA programot eddig a sajóládi (Székely 1986, 1986a) és néhány kisebb vízbázis vízminőségi előrejelzésére, valamint a Füzesgyarmat környékén tervezett szennyvízvisszasajtolás hatásának elemzésére használtuk. 4.2. Genetikus analízis, szivárgási idő számítása A FSRADAM transzportmodell további felhasználási lehetősége a genetikus analízisnek és a szivárgási idő számításának a területe. Genetikus analízis alatt értjük a kevert víz származási források szerinti különválasztását (Székely 1987). Néhány esetben például meg kell határozni, hogy egy kút vizének milyen hányada származik csapadékból, vízfolyásokból, tárolt vízből, vagy a fenti források valamely területileg lehatárolt részéből. Ez utóbbi eset igen fontos az egyes tényleges szennyezőforrások hatásának elemzésénél, szennyezés-érzékenységi vizsgálatoknál. A megoldás egyik lehetséges módja a szuperpozíció vagy hatásösszegzés módszerének felhasználása. Az (l)-(9) egyenletrendszer a H nyomások és а С töménységek