Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

2. füzet - Petrasovits Imre: Az aszálystratégia jelentősége Magyarországon

Az aszálystratégia jelentősége Magyarországon 169 Az ismert legrégebbi krónikás i. e. 2230-ból így panaszkodik: Csatornáinkkal és öntözőműveinkkel senki sem törődik. A Tigris nem hajózható többé. Földjeinket nem öntözik. Földjeink nem adnak termést." (Nagy 1971). Mert nem volt elegendő víz. Az aszálytörténet magyarországi vonatkozásairól Réthly (1925) a következőket ismerteti : 1147-ben a főpapok ínséggabonát osztottak. 1271-ben éhínség miatt sok ember elpusztult. 1443-ban olyan szárazság volt, hogy a folyókon át lehetett gázolni. 1474-ben pedig a forró nyáron sok folyó és kút teljesen kiszáradt. Hasonló adatokat jegyeztek fel 1666-ban és más esztendőkben is. Döbbenetes az 1782. év krónikája. A forró, száraz időjárás miatt terméketlen esztendőben Hont vármegye bírósága az éhség miatti emberhúsevéssel vádolt 145 cigány közül 42-t felakasztatott. Az 1863. évi aszály okozta pusztításról kimutatták, hogy annak értékéből nagyszabású öntözőrendszerek építésére is mód lett volna. Ez számos felismerést, tanulmányt, tervet indított el és már a mai fogalmainkhoz közel álló mezőgazdasági vízgazdálkodási beavatkozások létesítésére ösztönzött. Mindez egybevágott a kapitalizálódó mezőgazdasági nagybirtokok intenzívebb fejlesztési törekvéseivel. Az 1935. évi aszálykárt, az akkori alacsony mezőgazdasági termékáron számolva, 200 millió pengőre becsülték. Ez átfogó és nagyszabású öntözőprogram kidolgozására ösztönözte a kormányzatot és megalkották az 1937. évi öntözési törvényt (XX. tc-et). Ez a törvény államigazgatási, beruházáspolitikai, területfejlesztési és vízgazdálkodási elképzeléseivel jól felhasználható hozzájárulás volt a későbbi évtizedek, elsősorban öntözésfejlesztés terveinek kidolgozásához is. Az 1983-as, 1986-os aszályos évek már napi gondjainkat növelik és összetett stratégia kialakítására és megvalósítására kényszerítenek bennünket, hiszen a két év aszályvesztesége 25-30 milliárd Ft nagyságrendűnek becsülhető. 3. Az aszály fogalma Az irodalomban számos meghatározás ismert. Pl. meteorológiai aszály, mezőgazdasági aszály, hidrológiai szárazság. Ezek azonban nem szinonimák és csak egy-egy tudományág szemszögéből teszik lehetővé legtöbbször az értelmezést és annak kezelését. Véleményem szerint az aszály a növénytermesztési tér tartós és olyan mértékű vízhiánya, amikor valamennyi környezeti tényező közül az elsődlegesen limitáló tényező a víz. A víz hiánya korlátozza, szélső esetben lehetetlenné teszi egyrészt a növények életfolyamatait, másrészt a termesztéstechnológiát és az ésszerű használatot, pl. a legeltetést. Az aszály és annak kedvezőtlen hatása természeti és társadalmi tényezők kölcsönös viszonyának eredménye. Értelmezése konkrét helyre, időszakra, növényfajra és földhasználati módra lehetséges 4. Az aszály formái Az aszály legáltalánosabb, leggyakoribb formája a talajaszály, amikor a gyökérzóna talajának vízhiánya a döntő limitáló természeti tényező. A talajaszály a talajszelvény (1 m) víztartalmának valamilyen mértékegységben (pl. mm, pF érték stb.) megadható értékhatáraival fejezhető ki. Magasabb légnedvességnél a talajaszályt okozó talajnedvesség érték alacsonyabb. Légköri aszálynál a levélzóna relatív légnedvesség-tartalma olyan alacsony, amelyet