Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)
1. füzet - Wajandt János: A vízmintavételezés továbbfejlesztése a Tisza középső szakaszán
118 Wajandt János közelében a legkisebb, majd kb. 2 m-es mélységtől a mederfenék közeléig nő, és végül a fenék közelében jelentősen megnövekszik. Ezek az eredmények teljes összhangban vannak a korábban a lebegtetett hordalék kapcsán kapott eredményekkel (Bogárdi 1971). így sem a felszín közeli sem a fenék közeli mintavételezés nem jöhet számításba. Az összes lebegőanyaggal összefüggő vízminőségi jellemzőkre vonatkozóan ugyanez mondható el. Elvi okokból a felszín közeli vízréteg az oldott 0 2 és az olajtartalom szempontjából is a legkevésbé alkalmas mintavételi hely. Az egyes függélyek eredményei között nem tapasztaltunk jellegzetes eltérést ( Wajandt 1981), ami leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a töménységek - az összes lebegőanyagot kivéve - véletlenszerűen változtak a szolnoki keresztszelvényben. Ezt bizonyítja az is, hogy a keresztszelvénybeni eltérések előjelhelyes átlagértékei az oldott foszfát és az összes lebegőanyagot kivéve közel vannak a nulla értékhez (9. ábra). Vagyis az egyes jellemzők inhomogenitása miatt ( Wajandt 1987) a mintavételezés a keresztszelvény több pontjában szükséges. Megvizsgáltuk, hogy a rendelkezésünkre álló 19 db mérést figyelembe véve az egyes függélyek azonos pontjaiban mekkora gyakorisággal fordultak elő a szelvény átlagtöménységet ±3%-kal, vagy jobban megközelítő értékkel. A legtöbb jellemzőre a 2,2 m mélységű pontokban voltak a legnagyobbak a gyakoriságok. A vizsgált szelvény 9 függélye közül kiválasztottunk hármat (a folyó bal partjától számított 3., 5. és 7-et), és a függélyek 2,2 m mélységű pontjaiban kapott töménységek átlagértékeit összehasonlítottuk a keresztszelvény átlagtöménységével. Az így kapott érték sokkal jobban közelítette a szelvény átlagtöménységét (9. ábra). A vizsgált 6 db vízminőségi jellemző közül öt esetben az eltérés kis értéknek tekinthető, a gyakorlat igényeit már kielégíti. Az ammónium-ion esetében az előjelhelyes átlag nagyon kis érték, de még így is maradt egy-egy esetben ±20%-os eltérés. Viszont az eltérések csökkenésének mértéke ezen jellemzőknél is számottevő. Könnyen belátható, hogy a nem vizsgált jellemzők töménysége is megbízhatóbbá válik azáltal, hogy nem egy, hanem három ponton mintázunk. A tekintett három mélységi ponton vett vízmintákat térfogathelyesen átlagolni célszerű és egyetlen vízmintaként feldolgozni. (Nem átlagolható az oldott 0 2-re és a BOI 5-re vett minta.) A javaslat nem alkalmazható a duzzasztott folyószakaszon lévő tiszafüredi és kiskörei szelvényekre. A javasolt módszer gyakorlatilag csak a mintavételnél jelent az eddigi gyakorlathoz képest kismértékű többletmunkát, a kapott eredmény, a sokkal megbízhatóbb értékekkel nagy nyeresége volna a vízminőség-védelemnek. IRODALOM Bancsi I. Berta E-Hamar J.-Bancsi Iné-Végvári P.-Wajandt J.: A Kiskörei-tározó vízminőségi viszonyai. Vízügyi Közlemények, LXV. évfolyam 4. füzet. 1983. Bogárdi J.: Vízfolyások hordalékszállítása. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1971. Császár J. : Víz- és szennyvízminőségi adatok jellemzőségének kérdései, II. Hidrológiai Társaság előadó-ülésén elhangzott előadás. Budapest, 1982. Császár J.- Kelemen L. : Vizek és szennyvizek minőségének mérése, a mérési adatok feldolgozásának és értékelésének módszere. Ipari Környezetvédelem és Vízgazdálkodás. 1981. Csorna I.-Szigyártó Z.: A matematikai statisztika alkalmazása a hidrológiában. VITUKI, Budapest. 1975. Dandy.G.C.-Moore,S.F.: Water quality sampling porgrams in rivers. Proceedings ASCE J. of the Environmental Engeneering Division, 105. к. EE4. sz. 1979. Félix B.-Blaha К Matematikai statisztika a vegyiparban. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1964. Horváth I.: Víz- és szennyvíztisztítási mérési adatok feldolgozása I VMGT 33. sz. VÍZDOK, Budapest, 1971.
