Vízügyi Közlemények, 1988 (70. évfolyam)

1. füzet - Wajandt János: A vízmintavételezés továbbfejlesztése a Tisza középső szakaszán

112 Wajandt János Mazijk (1985) hidromechanikai nézőpontból javasolt irányelveket a vízminőség vizsgálatokhoz. Állandó szelvényben történő méréshez olyan szelvény választását javasolja, ahol a mellékvízfolyások és a szennyvizek elkeveredése már biztosított. Állandó mérőhelyen történő mérés főleg a megbízható átlag és trend megállapítására alkalmas. Véleménye szerint a minták számát a kívánt megbízhatósági szint határozza meg. Magyarországon jelenleg valamennyi törzsmintavételi helyen vett mintából minden alkalommal ugyanazon komponensek értékeit határozzák meg. Tehát valamennyi jellemző esetében azonos a vizsgálatok száma. Javaslatot a mintavételi gyakoriságra az MI-10-172/2-84. műszaki irányelvben megadott szempontokat is figyelembe véve a következő szempontok alapján tesszük : - mekkora az adott vízminőségi jellemző időbeni változásának mértéke; - a töménység értékek milyen közel helyezkednek el az I. vízminőségi osztály határértékéhez, - az adott jellemzőnek milyen mértékű a jelentősége a vízhasználatok szempontjából, - mennyire megbízható az adott jellemző meghatározási módszere. Minél nagyobb mértékben változik időben az adott jellemző töménysége, annál több mintavételre van szükség a vízminőség megbízható megállapításához. A 7. ábrán bemutatjuk négy jellemző időbeni változását 1983-ban, a Tisza szolnoki szelvényében. Jól látható ezen ábrán, hogy az egyes jellemzők időbeni ingadozása nagyon eltérő. Az időbeni változás mértékének jellemzése az empirikus szórás és az átlagérték hányadosaként kapott relatív szórás kínálkozott. Ennek felhasználásával lehetőség nyílik a következő összefüggés {Felix - Blaha 1964, Illés - Kelemen - Öllős 1983, Császár - Kelemen 1981) alapján a szükséges mintaszám becslésére : ahol: n - a számított mintaszám; и - a standardizált normális eloszlás táblázati értéke; z - az átlagértéktől való (általunk választott) eltérés %-ban; c

v - a belső szórás és az átlagérték hányadosaként kapott relatív szórás értéke. A 7. ábra alapján könnyen belátható, hogy a legtöbb jellemző éves adatsora igen nagy ingadozást egyes esetekben periodikus változást mutat. Ez esetben viszont a rétegezett mintavétel az egyszerű véletlen mintavételnél pontosabb eredményekhez vezet (Köves - Párnitzky 1975). Ezért használtuk az (1) összefüggésben a belső szórásból számított relatív szórás értékeket. A szükséges mintaszám számítással történő becsléséhez a négy törzshálózati szelvény közül az egyik legnagyobb gyakorisággal (52 db minta/a) vizsgált szolnoki szelvény 1984. évi adataiból számított eredményeket mutatjuk be. Az (1) összefüggéssel számított mintaszámot a legfontosabb jellemzőkre 90% illetve 95% megbízhatósági szintre, az átlagértékétől való eltérésben 5%, 10% ill. 15%-ot megengedve a IV. táblázat adatai jól mutatják, hogy az 52 db minta/a gyakorisággal vett minták egyes jellemzők esetében nagyon eltérő megbízhatósági szintet jelentenek. A szükséges mintaszám vizsgálatánál véleméynünk szerint az egyik legfontosabb szempont, hogy az egyes vízminőségi jellemzők mily közel helyezkednek el az I. vízminőségi osztály határértékéhez. Ennek számszerű kifejezésére bevezettük a (1) cr ~ ~ ' 100, [%] Ci„ I.o. (2)