Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
3. füzet - László Ferenc-Homonnay Andrásné-Zimonyi Márta: A folyószabályozás ill. ipari kotrás hatása a partiszűrésű vízbeszerzésre
398 László F., Homonnay A.-né és Zimonyi M. Kotrás és elsősorban az ipari kotrások vízminöségrontó hatása lehet a biológiailag aktív szűrőréteg tönkretétele (elkotrása). A regenerálódás hosszabb időt vehet igénybe. Durva esetekben a szűrőréteg olyan mértékű elkotrása történik, hogy a maradék réteg nem tud teljes értékű partiszűrésű tisztítást biztosítani. 3. A Duna középső szakaszán végrehajtott szabályozási munkák és ipari kotrások hatása a partiszűrésű víz minőségére Az első világháború után a Duna bal partján végrehajtott ún. „újpesti mederszabályozás" után 1928-tól kezdődően a Palotai-sziget és Nép-sziget melletti eredetileg hajózható bal parti Duna-ág fokozatosan eliszaposodott, majd teljesen feltöltődött. A vízművek főtelepén létesített 4 db aknakútból és a Palotai-szigeten telepített 7 db akna- és 25 db csőkútból termelt ivóvíz annyira vasassá és mangánossá vált, hogy a kútvizet klóroxidációs-gyorsszűrős vastalanítással kellett ivóvízzé tisztítani. Az eliszapolódás és mederfeltöltődés miatt később a kutak vízhozama folyamatosan annyira lecsökkent, hogy 1948-ban a víztermelést beszüntették és a szűrőberendezést leszerelték. Hasonló sorsa volt Újpesten a Nép-szigeten lévő Ister vízműnek is, amely Újpestet látta el ivóvízzel. A két vízmű megszűnése kb. nap 50 000 m 3 ivóvíz kiesését jelentette. Vízkieséssel járt a bal parti I. telep déli kútjait érintő beavatkozás is. Az 1950-es évek elején, hajókikötő létesítése érdekében szabályozták a gyakorlatilag szennyvíz-elvezető árokként működő Szilas-patak dunai torkolatát. A szabályozás során áramlástechnikailag úgy képezték ki a torkolatot, hogy a betorkollást szabályozó földmű déli, kikötő felőli oldala kb. 5,0 m-re a Duna medre felé, az árvízszint feletti koronamagassággal épült meg. Ennek következtében a Dunába ömlő szennyezett víz még magas Duna-vízálláskor is először északi irányba fordul és az alacsony part mellett áramlik, sebessége lelassul, a hordalék nagy része lerakódik, és csak ezután jut a szennyvíz a folyó sodorvonalába. A helytelenül kialakított beömlés miatt a vízművek partiszűrésű aknakútjai a betorkolló mű feletti eliszaposodó térbe kerültek. Ezzel függ össze, hogy a telep kútjainál a 60-as években jelentős vízminőség-változást észleltek. A legdélibb kút vizében rohamosan és nagymértékben megnőtt a mangán töménysége, megjelent a vas- és ammóniumion, ami szerves anyag reduktív bomlására utalt. A vízminőség-változás természetesen jelentkezett a kútvíz mikroszkópos biológiai képében is, bár időben eltolódva. A kút vizében coccoid baktérium és egysejtű gombák jelentek meg. Tudvalevő, hogy ezek az élőlények heterotróf szaprobiota táplálkozásúak, azaz szervesanyag jelenlétére utalnak. A kutak vízminőségromlásának idején az ok nem volt egyértelmű, elsődlegesen feltételezték, hogy a nagyfokú szennyeződés összefüggésben lehet a Szilas-patak vízminőségével, vagy azzal, hogy a területen keresztül haladó, és a felszini tisztítómű elfolyó vizét szállító vezeték meghibásodott. Épp ezért a kúttelepen 13 figyelőkutat létesített a Fővárosi Vízművek, és ezek vízminőségelemzése mutatott rá arra, hogy a szennyeződés a Duna felől, a partoldalról érkezik, és feltehetőleg annak feliszapolódásával, illetve a Szilas-patak visszaduzzasztásával van összefüggésben. A fenti vizsgálatsorozat eredményeként a bal parti I. telep l-es aknakútját a víztermelésből kiiktatták, és azt a vállalat leselejtezte. Ezt követően a 2. és a 3. aknakútnál 1973-tól kezdődően lényeges javulás következett be mangántartalom szempontjából, de jellemző ez az egyéb kémiai mutatókra is.
