Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - László Ferenc-Homonnay Andrásné-Zimonyi Márta: A folyószabályozás ill. ipari kotrás hatása a partiszűrésű vízbeszerzésre

406 László F., Homonnay A.-né és Zimonyi M. A felső-gödi vízmű - hasonlóan a Buki-szigeti vízműhöz - ma már csak csúcsvízműként üzemeltethető. Az ismertetett esetek helyi problémák. Regionális gond a dunai kisvízszint süllyedések hatása a partiszürésű rendszerekre. „A partiszűrésű víznyerőterületek állapotvédelme és fejlesztése" című OVH kutatási program keretében a BME Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézete vizsgálta azt, hogy a magyarországi Duna-szakaszon végzett munkálatok hogy befolyásolták a folyó vízjárását (Fővárosi Vízmüvek 1985). A vizsgálatok az LKV-KÖV tartományra, a folyószabályozási beavatkozások, a kavicskotrások és a duzzasztómüvek hatásainak elemzésére terjedtek ki, tárgyalva a kérdéssel kapcsolatos hidraulikai és hidrológiai vonatkozásokat, a folyamszabályozás és kavicskotrás tételes felsorolását és a jövőben megépülő duzzasztóművek vízszintekre gyakorolt hatását. A vízszintsüllyedések tanulmányozására az 1930. évi szabályozási, az 1949. évi, az 1955. és 1966. évi dunabizottsági kisvízszintek, az 1930, 1949, 1955, 1966 és 1977. évi vízszintrögzítések, valamint az 1955-től ötévenként készített mélységvonalas térképek álltak rendelkezésre. Jelentős mederváltozások 1955., illetve 1960. után észlelhetők. A vízszintsüllyedés Budapest-Tahi között a Szentendrei-Dunán 0,5-0,6 m, Budapest-Vác között a Dunán 0,1-0,4 m és Budapest alatt 0,2-0,3 m. Az 1977-1987 közötti években a Budapest-Vác közötti szakaszon már nincs jelentős ipari kotrás, és további vízszintsüllyedés nem észlelhető. Ebben az időszakban Nagymaros és a Szentendrei-sziget csúcsa között volt nagyobb mértékű kotrás és ekkor észlelhető vízszintsüllyedés Szob és Vác között. Értéke Vácnál nulla, Nagymarosnál 0,6 m, a dömösi gázlónál 0,3 m, innen felfelé egyenletesen 0,2-0,3 m. A Szentendrei-Duna felső szakaszán 0,6-0,7 m-es vízszintsüllyedés tapasztalható, ez azonban elsődlegesen a Szentendrei-sziget feletti szakasz kotrásának, illetve vízszintsüllyedésének a következménye (Csorna 1987). A Budapest alatti szakaszon a süllyedés egyenlőtlenebb. A budafoki gázló megszüntetésére 1974-1976-ban végzett robbantásos medermélyítés nem érte el a kívánt hajózóút biztosító hatást, de mintegy 0,4 m-es kisvízi vízszintsüllyedést idézett elő a gázló környezetében. Megállapítható, hogy a vízszintsüllyedések összefüggésben vannak a kavicskitermelési kotrásokkal, továbbá az is megállapítható, hogy a vízszintsüllyedések legnagyobb értékei és kritikus helyei nem esnek szükségszerűen egybe a kotrások helyeivel. A kiegyenlítődési folyamat mindaddig továbbterjed, amíg valamilyen új egyensúlyi helyzet nem alakul ki. A kotrások mederre gyakorolt hatása a Budapest feletti szakaszon volt a legnagyobb, ahol is a korábbi tilalom (1979) elrendeléséig a 34 km hosszú Dunaszakasz átlagosan 0,6 m-rel lett mélyebb. Ahol a kotrásokat nem tiltották le, ott a meder és a kisvízszintek süllyedése folytatódott és jelenleg is tart. A mederszabályozási műveknek - keresztirányú és párhuzamművek - vízfelszín alakulására gyakorolt hidraulikai hatása kisebb, mint a nagy mennyiségű ipari kotrásoké. A szabályozási művek általában a vízszintek emelésének irányában hatnak, de ezek a hatások a jelentős kotrások hatásával nem összemérhető értékűek. A vízfolyások hidraulikai paramétereinek (nedvesített felület, esésváltozás, sebességi értékek) módosítása gyakran a vízkitermelés számára kedvezőtlen hatásokat eredményez (feliszapolódás, pangó víz stb.).