Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
4. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlesztésének alapjai
642 Bényey Zoltán - A tanácsi vízügyi szakfeladatok körének meghatározása (Vt. Vhr) helyes, máig is; úgyszintén elfogadottnak kell tekinteni a tanácsi szakigazgatási tevékenység központi irányításának módszerét is (tanácstörvény). Viszont e vízügyi feladatok tartalmát és ellátásuk részletes rendjét minden egyes feladatterületen korszerűsített, vagy megújított jogszabályba kell foglalni. A tanácsi szakigazgatási szerveknek a helyi vízgazdálkodási ügyekben gyakorolt hatósági hatásköre - megítélésünk szerint - nem vonható meg, viszont nem is bővíthető. A 70-ben kiadott hatásköri jogszabály némileg kompromisszumos, ám a vízügyi hatósági hatáskör egységét épségben tartó rendezése ez idő szerint változatlan együttműködési alap. mind a tanácsok, mind a vízügy részére; A hatáskörök - régóta igényelt és sürgetett - telepítését, bár indokolt lehet, az új helyi-területi szakigazgatási szervezet kialakításáig és megszilárdulásáig nem célszerű megváltoztatni. (Ez időközben megtörtént, a hatásköri rendezés is napirendre került.) - A vízgazdálkodási társulatok jelenleg nem bocsátanak ki újabb elvi indikációt a szabályozásuk megváltoztatása iránt, s mindaddig változatlanok is maradnak, amíg az általános gazdasági szervezeti és szabályozó rendszerbe legalább a mainál nem nagyobb ellentmondással még beilleszthetők. Ez nem jelenti azt, hogy kisebb módosítások, vagy - végrehajtási jellegű - kiegészítések ezek jogában is nem mutatkozhatnak indokoltnak. Végül a közszolgáltatás. Addig is, amíg ez a vízgazdálkodási ellátási módozat egy új, vagy megújított vízügyi törvény rendszerében az őt megillető helyen elhelyezhető lesz, a 75-ben kiadott szabályozás sürgős korszerűsítést igényel. Egyrészt a szabályzatok önmagukban is alkalmazási problémákat vetnek fel, szerkesztési fogyatékosságok és más összehangolatlanságok miatt. Másrészt az egészet, mint alrendszert, ellentmondásmentesen be kell illeszteni a vízügyi jog általános rendszerébe, s össze kell hangolni a többi kapcsolódó alrendszerrel (vízdíj-rendszer, ipari vízgazdálkodás stb.) is. Ezek tehát azok a főbb - rendszeralkotó és fejlesztő - tendenciák a mai vízügyi igazgatás és vízjog belső állapotában, amelyek egy gyökeres vízügyi kodifikáció nélkül is, a külön jogszabályok tartományában maradva, érvényesülnek és érvényesíthetők, s korszerűsítésükkel a vízügyi jog Vt-ben megállapított rendszere szerves ellentmondás és erőltetés nélkül kiegészíthető, továbbfejleszthető. 2. A szabályozás-fejlesztés elvi alapjai és módszerei 2.1. A kiinduló feltételek Nincs kizárva, hogy az államigazgatás és a gazdaságirányítás általános alakulása a közelebbi vagy távolabbi jövőben olyan fordulatot vesz, ami a vízügyre ismét - ki tudja már hányadjára - azt a terhet rója, hogy szervezeti és működési alapjait megmagyarázza, ezeknek az általánostól eltérő sajátosságait megvédje és az államigazgatásba való ellentmondás nélküli beilleszkedését bizonyítsa. Itt azonban, amikor a jogfejlesztés megérett és már hatóképes tendenciáiból folyó közvetlen feladatokat akarjuk meghatározni, úgy véljük, nem igényel - legalább a vízügyi szakkörök előtt - különösebb indokolást az, hogy a vízügyi jog fejlesztésénél csakis a vízgazdálkodás adott társadalmi munkamegosztásából, a vízügyi szervezet- és feladatrendszer, valamint a közhatalmi hatáskör kiépült intézményeiből lehet és kell kiindulni, praktikusan és elvileg egyaránt.
