Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlesztésének alapjai

640 Bényey Zoltán - az államigazgatási eljárás és a hatósági tevékenység hatékonysága; - a közigazgatási szankció-rendszer; - az államigazgatási „intézmények" helyének és jellegének tisztázása ; - a tanácsi igazgatás szervezete, a helyi szakigazgatási feladatok területi ellátása, a tanácsi szakigazgatási tevékenység irányítása ; - a tanácsszervezetbe nem tartozó centrális alárendeltségű területi államigazgatási szervek (amilyenek a vízügyi igazgatóságok is) irányítása, e szervek kapcsolata a tanácsokkal stb. E kutatási feladatokkal - nézetünk szerint - több baj is van. Elsősorban túl sokat fognak, minden különösebb indok nélkül a mai államigazgatás egészére kiterjeszkednek, következésképpen megoldásuk - kapacitás hiányában - igen vontatottan, lassan halad. Az élet - a felsőbb kormánydöntések - nem is mindig képesek eredményeit kivárni, s így a tudomány és a gyakorlat harmonikus, megalapozott kapcsolatára eleve nem lehet számítani. További hiba, hogy egy elszigetelt - vagy legalábbis annak tűnő - „műhelyben" folynak, amelynek semmi látható, érzékelhető kapcsolata nincsen a gyakorlatban működő ágazatokkal; így pl. a vízügyet meg sem kérdezték, be sem vonták ebbe a munkába. E kutatások eredményei, a vízgazdálkodást több vonatkozásban, lényegében a vízügyi igazgatás majd minden elemében fogják érinteni : - az ágazatszervezés és a központi ágazatirányítás terén, a speciális működési területű, tanácsszervezetbe nem tartozó, centrálisán irányított vízügyi államigazgatási szervek szerepének megítélését illetően, és - a tanácsi vízügyi feladatok ellátásának szervezésével (új alsófokú tanácsi szakigazgatás kialakítása, a hatáskörök és feladatkörök dencentralizálása, központi irányítása, stb.). Ismét csak az a fő feladat, hogy - időben - meg tudjuk alapozni a mi államigazgatásunknak az általános sémától a jövőben nyilván még kirívóban eltérő, hagyományos, objektív okokkal alátámasztott sajátos szervezését, tehát fenntartásának indokoltságát. Itt jegyezzük meg, hogy a 60/70-es években létrejött államigazgatási alapkódexek általános felülvizsgálata eddig még nem kezdődött meg. Ennek oka nyilvánvalóan az említett előkészítő munkák elmaradásában keresendő. Úgy véljük, ezen kódexek - köztük a Vt-nek a generális felülvizsgálata a 80-as évek végétől válhat központilag is szorgalmazott feladattá. Végül még egy kitérővel utalunk arra is, hogy a polgári jog ugyancsak nagy vizsgálódásban van a maga „állami tulajdon" - „kezelői jog" koncepcióját illetően. Ez is csak részben polgári jogi indíttatású elvi kételyeknek a felmerülése; nagyobb részt a gazdasági szféra gyakorlati hatása keresendő ebben is, nevezetesen az „állami tulajdon" hatékonyabb működtetésének módszereit keresve válik kérdésessé a jelenlegi tulajdondonjogi konstrukció tarthatósága vagy esetleges megváltoztatásának szükségessége. Továbbá folynak az új földjog - az átfogó és egységes Föld-kódex - kidolgozásának a munkái is, sőt ez már a kormány által meghatározott 1983-1985 közötti jogalkotási feladatoknak az egyik konkrét eleme. (Időközben már hatályba is lépett.) A két említett jogi munka iránya, alapelvei - esetleg új vonásai - 1983-ban még kellőképpen nem ismeretesek, főként pedig nem értékelhetők a vízügyi jogra való feltételezhető kihatásaikban. A vízügyi jog „víz-tulajdoni" alapjai, valamint a víz-föld jogtárgyaknak tulajdoni és igazgatási tekintetben való elvi különválása azonban olyan jogi axióma, amelyet történelmi hagyományai és a mai aktuális értékei egyaránt feltétlenül igazolnak.