Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlesztésének alapjai

638 Bényey Zoltán közvetlen feladatait, a köztulajdon kezelését és hasznosítását, a hatósági jellegű szervektől lényegileg különböző módon működő vállalatgazdasági típusú szervezetek látják el. Az állam közhatalmi és tulajdonosi minőségének alanyi egysége tehát a jelenlegi gazdaságirányítási rendszerben szervezeti egységet alkot, - míg viszont a gazdálkodás végrehajtásában, az állami tulajdon működtetésében, ez a két funkció-irány elválik egymástól, és megoszlik a gazdálkodást a piaci viszonyok között, szerződéses alapon végző gazdálkodó szervezetek és a hatósági funkciókat közhatalmi jogalapon gyakorló államigazgatási szervek között. (1983 óta e kérdés közben következett be a legnagyobb elvi és szemléleti változás. Ez azonban - mint hisszük - éppen a vízgazdálkodást érinti legkevésbé.) A vízgazdálkodás - gazdaság, a népgazdaság része ; a vízügyi igazgatás - közigazgatás, az államigazgatás része. Látszólag tehát ugyanolyan viszonyról kell, hogy szó legyen itt is, mint a gazdaság és a közigazgatás között más egyéb területeken, vagyis általában. Valójában azonban - ez alaptézisünk - a vízgazdálkodás esetében egészen más a helyzet, ez a terület nem vonható az általános séma alá. Ennek oka és értelme az e gazdasági ágban kezelt és hasznosított állami tulajdon : a víz (vízviszonyok) sajátos természetében és különleges társadalmi-gazdasági jelentőségében van megalapozva. A víznek - mint nélkülözhetetlen és pótolhatatlan természeti elemnek - a köztulajdoni konstrukciója alapvetően arra szolgál, hogy az állam a társadalom vízzel kapcsolatos szükségleteit közvetlenül, tehát az árucsere-kapcsolatokon kívül, és feltétlenül, tehát a ráfordítások megtérülésétől függetlenül az egész közösség javára kielégítse. Ezt biztosítja a vízgazdálkodás. Ennek ..gazdálkodási" eleme kétirányú: egyfelől a vízvagyonnal, mint értéket hordozó és potenciális kárveszélyt jelentő természeti jószággal való okszerű műszaki operáció, tehát tágabb értelemben vett „gazdálkodás" (a vizek kezelése, a térségi vízviszonyok célszerű alakítása, a vízkészlet feltárása, elosztása és megvédése, a vizek ártalmai elleni védelem biztosítása) - másrészt valóságos értelemben is gazdálkodás, mint azoknak az anyagi eszközöknek a célszerű felhasználása, amelyekkel ez a vízvagyon - az említett operációkkal - a társadalom szükségleteinek szolgálatába állítható. Ebben a vonatkozásban természetesen a vízgazdálkodás is közgazdaságilag meghatározott tényező - ún. termelő infrastruktúra -, azonban csak annyiban, hogy a népgazdaság e célokra rendelkezésre bocsátott anyagi forrásait a társadalom igényeinek kielégítésére a lehető leggazdaságosabban (hatékonyan) használja fel. Ezt a tevékenységét viszont nem a piaci áruviszonyok (kereslet-kínálat) vezérlik, és hatékonyságát nem a gazdálkodás során elérhető gazdasági eredmények (a nyereség) jelzik, hanem a társadalom fejlettségével összefüggő igényeknek megfelelő időben és helyen, a rendelkezésére álló anyagi lehetőségek keretei között maximális mértékben való kielégítése méri. A vízügyi szakigazgatási szervek feladata sem korlátozódik csak az állami közhatalom gazdaságirányítási és hatósági tevékenységeinek az ellátására, hanem - a vízgazdálkodás közcéljainak feltétlen és szakszerű elérése érdekében - túlnyomórészt magát a vízgazdálkodást, annak műszaki-szakmai feladatait is ellátják. Csupán azok a vízgazdálkodási feladatok kerülnek - részben és az előbbiekhez szorosan kapcsoltan - vállalati hatáskörbe, amelyek vállalatgazdasági módszerekkel is jól, esetleg jobban elláthatók (pl. építés, termelés, szolgáltatás) azonban az ez irányú vállalati működés is alapvetően a vízgazdálkodási közcélokhoz kötött marad, elsődlegesen azok által van behatárolva. A vállalatok feladatainak megfelelő ellátást sem a piaci viszonyok határozzák meg, hanem célkitűzéseiket az állam közcélú feladatainak minél tökéletesebb teljesítése szabja meg, s ezek elérése nem tehető függővé a tevékenységből eredő nyereségtől, legfeljebb korlátozott esetleg központi szabályozással biztosított - nyereségérdekeltség jellemzi őket. A gazdaság-közigazgatás e sajátos, a „víz", mint a tevékenység tárgya által jellemzett viszonyát rögzíti ma - a vízgazdálkodási alap és vízügyi szervezet, mint intézmény