Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós: Az "Ausztria vízháztartása" című project
Az „Ausztria vízháztartása" című project 585 történik meg. Csak ez az eljárás teszi lehetővé azt, hogy a komplex kiértékelések áttekinthető és ellenőrizhető egyedi lépésekre legyenek felbonthatók. Az említett „vízmérleg adattár"-at a területegységekre készítették el, vagyis az egy-egy vízgyűjtőhöz tartozó adatok a vízgyűjtő kódszámával lehívhatók és feldolgozhatók. Az említett rendszer további lényeges vonása, hogy a vízgyűjtők egymás közötti kapcsolata (felső és alsó vízgyűjtő) szintén a területi vonatkozású adatok között szerepel. Ez lehetővé teszi, hogy a kiértékelés során az egyes területeket ne csak lineárisan dolgozzák fel, hanem a hidrológiai folyamatot lépésenként kövessék a forrástól egészen az országhatárig. És megfordítva: az is lehetséges, hogy bizonyos változásokat (pl. vízátvezetéseket) a vízfolyás teljes alsó szakasza mentén, egészen az országhatárig, az adatbázison belül követni lehessen. Az említett „vízmérleg adattárhoz" olyan program is készült, amelynek segítségével valamennyi, az adattárban levő területi adat vagy észlelési adat kölcsönös függősége lineáris többváltozós regresszióval megvizsgálható úgy, hogy az alkalmazói programban az alkalmazandó területekre vonatkozóan különböző kiválasztási kritériumok adhatók meg (pl. a lefolyás függősége a csapadéktól, az erdőhányadtól és a lejtés mértékétől az Inn és a Salzach vízgyűjtőjének részvízgyüjtőin; összefüggés a párolgás, a tengerszint feletti magasság és a területhasználati hányadok között valamennyi 1000 m feletti, de gleccser nélküli vízgyűjtőn stb.). Ez az eddig ismeretlen kiértékelési lehetőségek egész sorát nyitja meg. Egy újonnan kidolgozott eljárással (Belír 1984), amely a digitális domborzati információkat is bevonja a számításba, valamennyi mérlegelési területegységre előállították az 1951-80 időszak átlagos területi csapadékát (7. ábra). Az eljárás előnye, hogy a mérlegelési területegységek változásai a digitális területhatárok segítségével nagyon egyszerűen követhetők. Az eredményeket összehasonlították azokkal, amelyeket az NSZK Meteorológiai Szolgálata a Duna-vízgyűjtő egyes nagyobb osztrák részeire, a „területakkumulálási módszer" alkalmazásával kapott. A laposabb területeken a két módszerrel kapott eredmények igen jól egyeztek egymással. A hegyvidéki és magashegységi területeken bizonyos eltérések mutatkoznak, aminek egyik oka a terület-akkumulálási módszerhez alkalmazott referencia-eloszlások pontatlansága lehet. Mielőtt az új eljárást rutinszerűen alkalmaznák, a vele kapott eredményeket a vízmérleg-módszerrel még egyszer alaposan ellenőrizni kívánják. A hótakaróbeli tározódás számításának kiindulópontjai a napi hóészlelések voltak, amelyek közül mindig a hónap eleji hótakaró-vastagságokat ragadták ki. Ezek alapján elkészült Ausztria területére a hótakaró-vastagság regionálisan tagolt, tengerszint feletti magasságtól függő modellje. A munka második lépéseként modell készült a hósűrűség (hó-vízegyenérték) hosszú időszakra jellemző átlagos éven belüli változására a regionális helyzet, a tengerszint feletti magasság és az éven belüli időpont függvényében. E modell alapjául kb. 25 000 egyedi hósürüség-észlelési adatot használtak fel. A két rész-modellt végül a vízmérleg-területegységek domborzati modellből levezetett magassági eloszlásának a segítségével - az egyes vízgyűjtőket az 1951 70 időszak konkrét hónapjaiban jellemző hótakaró-vízegyenértékekre számították át és ezeket az eredményeket a „vízmérleg adattár"-ban tárolták. A modell további javításának egyik célja az lehetne, hogy a hósűrűség sokévi átlagos éven belüli menete mellett a tározott hósűrűség mindenkori pillanatnyi értékeit is vegye figyelembe, ami viszont a mérési eredmények jelentős szórása miatt még további előkészítő feldolgozást igényel.
