Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
4. füzet - Domokos Miklós: Az "Ausztria vízháztartása" című project
578 Domokos Miklós let és 60 (országhatárig terjedő) maradék terület határának a letapogatása ( 1. ábra). Az így kapott határ-poligonokat a - Lambert-féle konform kúpkoordinátákat alkalmazó -egységes országos derékszögű koordinátarendszerbe transzformálták és elektronikusan tárolták. A területhatárokat plotter segítségével grafikusan is megjelenítették. A határokat ezen kívül a Vízrajzi Szolgálat - a vízmérceszelvényekhez tartozó vízgyűjtők területeire vonatkozó - adatainak figyelembevételével is felülvizsgálták. Az „uralkodó területhasználat" szerinti osztályozást Ausztria Atlaszának egyik (A. Arnberg-tői származó) térképe alapján végezték el. Az 1 km osztásközű háló minden területeleméhez az összesen 13 területhasználati osztály valamelyikét rendelték. A vízháztartási viszgálatok szempontjából különösen nagy jelentősége van az erdős, továbbá a sziklás és a gleccser borította területeknek. Az adatelőkészítés legmunkaigényesebb része a vízháztartási vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen terepfelszín leírása volt. Ennek során elkészült a domborzat 500 m-es osztásközű rácsmodellje, Ausztria 1 : 500 000 méretarányú térképének szintvonalai, valamint kb. 50 000 geodéziai alappont adatai alapján. Ezeknek a területileg szabálytalanul eloszló egyedi pontoknak a tengerszint feletti magassági adatait ezután a számítási háló összesen kb. 600 000 rácspontjára átszámították. Ez a nagyon terjedelmes adatanyag a lehetséges hibák kiküszöbölésére megfelelő ellenőrzést is szükségessé tett. Ezért a digitalizált rétegvonalak teljes egészében kirajzoltatott plotterképét összehasonlították az alaptérképekkel. Végül tesztadatokkal ellenőrizték a modellel elérhető pontosságot. Eredményül azt kapták, hogy valamely tetszőleges egyedi pont terepmagassága átlagosan ± 20 m-es pontossággal határozható meg. A nem pontokra, hanem területekre vonatkozó adatok, a hibakiegyenlítés következtében, ennél természetesen pontosabbak. Ez a pontosság a vízháztartási vizsgálatok szempontjából kielégítőnek mondható. A domborzati modell a hidrológiai és vízgazdálkodási vizsgálatok sokoldalú segédeszköze. Fő alkalmazási területei egyebek között: hidrológiai területi paraméterek meghatározása és hidrológiai jellemzők terület szerinti interpolációja. A digitális domborzati modellnek természetesen különböző egyéb tudományterületek számára is van jelentősége: műholdfelvételek geometriai korrekciója, lejtőkategória-ábrázolás, domborzatábrázolás különböző perspektívákból. 1.2. Észlelési adatok Az ausztriai csapadékmérő állomások havi csapadékösszegeiről már eleve rendelkezésre álló, elektronikusan tárolt adatanyagot több éven át folyó munkával lényegesen bővítették, átfogóan ellenőrizték és újraszervezték. Jelenleg mintegy 2000 csapadékészlelő állomás 1881-től 1983-ig terjedő adatsora áll rendelkezésre. Az egyedi adatok száma kb. 800 000. Az adatsorok folyamatos kiegészítéséről az egyes szolgálatok a későbbiekben rutinszerű tevékenységük keretében gondoskodhatnak. A feldolgozások megkönnyítésére az adatsorok hiányait, ahol ez lehetséges volt, kapcsolatok felhasználásával pótolták. E mesterséges (becsült) adatokat megkülönböztető jelzéssel látták el, úgyhogy azok a feldolgozás során, kívánságra, akár nemlétezőkként is kezelhetők. Ezen adattömeg felhasználásával vizsgálatokat végeztek a különböző eredetű (szélokozta, mérőedény-nedvesítési és párolgási veszteségekből összetevődő) szabályos észlelési hibák helyesbítésére (Sevruk 1979). E vizsgálat eredményeként előállították a korrigált havi csapadékösszegek adattömegét (Behr 1982), amely azonban még mindig csak ideiglenes megoldásnak tekintendő, mivel a leárnyékoltságra vonatkozó adatok még nem valamennyi állomásra állnak rendelkezésre.
