Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
4. füzet - Führer Ernő: Lombos és fenyőállományok hatása a hó felhalmozódására és olvadására
Lombos és fenyőállományok hatása a hó felhalmozódására és olvadására 567 Ha kifejezzük az egyes vegetáció-formák alatt a hótakaróban 1980/84. év alatt felhalmozódott vízkészlet mennyiségét a hófelhalmozódási szakaszok ideje alatt hullott csapadék %-ában (4 év alatt összesen 332,2 mm), akkor a vizsgált évek alapján ezen értékek szabad területen 73%-ot, erdei tisztáson 95%-ot, lombállományokban 90%-ot, vörösfenyvesben 87%-ot, végül a többi fenyvesben 68%-ot tesznek ki. Szabad területen a veszteséget elsősorban a széleihordás, míg az erdőben, elsősorban a fenyvesekben, az állományok magas intercepciója eredményezi, mely veszteség nagyságát a tél végén keletkező összes hóolvadék-összeg számításánál figyelembe kell vennünk. Lombos állományokban e veszteség részben kompenzálódik, a hónak szélfúvásból történő kiszűrése miatt. Ez különösen kifejezésre jutott a kocsánytalan tölgyesben, ahol a kevés km 2enkénti törzsszám miatt az intercepció is alacsonyabb. Krecmer (1967) mérései szerint az 1 fahosszúságnál kisebb átmérőjű erdei tisztáson a csapadék nagysága azonos a szabad területre hullottéval. amennyiben szélelhordásból adódó veszteségek nincsenek. A vizsgált 4 év átlagában felhalmozódási szakaszaiban az átlagos napi középhőmérséklet - 5,0 °C alatt volt (Martos 1985). A fentiek alapján ezért feltételezhető, hogy erdei tisztáson olvadékvíz a hótakaróból nem távozott, és az 5% csapadékhiány az szublimáció és kondenzációs folyamatok következménye. Az elmondottakat figyelembe véve számításaink alapján tehát eredeti tisztáson a hófelhalmozódási időszakban a szublimáció és kondenzáció különbsége megközelítőleg 0,20 mm/d volt. A hótakaró időbeli fejlődésében a hófelhalmozódási szakasznál rövidebb ideig tartó olvadási szakasz figyelhető meg. E periódus vízgazdálkodási szempontból különösen fontos, mert a hirtelen felmelegedés következtében fellépő gyors olvadás felszini elfolyáshoz vezethet. Ez utóbbi pedig az ár- és belvizek bekövetkezésének valószínűségét növeli. A hóolvadás folyamatában az erdőnek, az egyes állománytípusoknak a szabadterülettől és az erdei tisztástól való eltérő hatását a hófedési periódusok olvadási szakaszának hosszával, a hófedési periódusok hóolvadék-összegével és az olvadási folyamat eredményeként a hótakaróból naponta távozó átlagos olvadékvíz mennyiségével jellemezzük. 3.4.1. Az olvadási szakasz időtartama. Általánosan ismert, hogy az erdő a hóolvadás folyamatát késlelteti. Ez megmutatkozik abban, hogy a hótakaró olvadási szakaszának kezdete és befejezése erdőben és erdei tisztáson más időpontban esik, mint szabad területen (Baumgartner 1956, Auletzky 1962, 1965, Brechte! 1970). A méréseink során eltérést az egyes vegetáció-formák között elsősorban a nagyobb hótakaró vastagsággal és hó-vízegyenértékkel rendelkező hófedési periódusoknál kaptunk. A hóolvadás mindig szabad területen kezdődött, ezt követték a lombhullató állományok 2-3 nap késéssel, végül a fenyvesekben és az erdei tisztáson csaknem egy héttel később kezdődött az olvadás. A hóolvadás befejezése a hófedési periódusok nagy többségénél erdőben és erdei tisztáson pár nappal később következik be, mint szabad területen. A vizsgált 4 év átlagában szabad területen a hó elolvadásának időtartama 19 nap volt. Erdei tisztáson (27 nap) 42%-kal, lombos állományokban (23 nap) 21 %-kal, vörösfenyvesben (20 nap) 5%-kal magasabb, míg a többi fenyvesben (19 nap) azonos volt az elolvadás időtartama, mint szabad területen. Az erdő és az erdei tisztás mindenképpen késlelteti az elolvadást, tehát az elolvadási időszak hosszabb lesz és ez elsősorban kiegyenlített állományklímával (védelem a sugárzás- és hőmérséklet-emelkedéssel szemben) hozható összefüggésbe. 3.4.2. Hóolvadékösszeg. A hóolvadás nagyságának megítélése a hó-vízegyenértékek két egymást követő mérési időben megállapított csökkenésének összege A и>~, ami a hótakaró teljes elolvadása esetén megegyezik a ]T Aw*-al), valamint az olvadási időszak
