Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

4. füzet - Führer Ernő: Lombos és fenyőállományok hatása a hó felhalmozódására és olvadására

558 Führer Ernő A kérdéses terület tengerszint feletti magassága 430-470 m. A kisérleti parcellák fekvése többnyire sík. A terület szubatlanti-szubalpin klíma hatása alatt áll. Jellemzője a kevés napsütés, a viszonylag magas páratartalom. Az évi csapadék 717-800, ebből a vegetációs periódusra mintegy 500-600 mm esik. Mivel közvetlenül a területen meteorológiai mérések nem folynak, annak hóklimatológiai jellemzését ugyancsak a Soproni-hegységben, Hermeszen (Brenberg) lévő erdészeti meteorológiai állomás adatai alapján ismertetjük (Martos 1985). Hermesz a vizsgálataink helyszínétől nyugatra, megközelítően 8 km-re a bükkösök zónájában fekszik, és adatai igen jól jellemzik a Soproni-hegyvidék éghajlati viszonyait. A 13 év átlagában (1972-85) a hó és havas eső az éves csapadék 20%-át tette ki (/. táblázat). Hermeszi meteorológiai állomás hóklimatológiai jellemzői I. táblázat Klimatológiai jellemzők Vizsgálati periódus Csapadék összege XI-III. Hó, havaseső XI-III. Első Utolsó Hótakarós Téli Átlagos Legnagyobb Klimatológiai jellemzők Vizsgálati periódus Csapadék összege XI-III. Hó, havaseső XI-III. hótakarós nap napok száma hótakaró vastagság Klimatológiai jellemzők Vizsgálati periódus mm mm hó, nap nap cm 13 év átlaga 1972-85 224 144 11.26 3.25 57 31 9 29 1980-8 l-es 205 168 11.03 3.5 85 30 10 35 1981-82-es 214 158 11.07 3.20 43 48 8 22 1982-83-as 247 131 12.19 3.5 45 14 14 30 1983-84-es 213 134 11.30 4.4 77 34 8 35 4 év átlaga 1980-84 220 148 11.22 3.16 62 31 10 31 A vizsgálati éveket tekintve látjuk, hogy az 1980/81 és 1981/82-es telek hócsapadékban gazdagabbak, mint az 1982/83-as és 1983/84-es tél szegényebb mint a sokévi átlag. A hótakarós napok sokéves átlaga 57 nap, 1980/8l-ben ennél 28-nappal több, 1981/82-ben 14-el kevesebb, 1982/83-as télen 12-vel kevesebb, végül 1983/84-es télen 20 nappal több (Martos 1985). A hótakarós napok vonatkozásában a vizsgálati évek sorrendje mást mutat, mint ami a hócsapadék nagyságából következne. Ez a hócsapadék időbeli eloszlásával és a lehullott hó sorsát meghatározó hőmérséklettel magyarázható. A fentieket szembetűnően igazolja a 83/84es tél, ahol pl. a kevés hócsapadék ellenére a hótakarós napok száma magas. Az erdészeti hómérések céljára a Nagyfüzesben idős, megközelítően azonos korú, 3 lombos és 4 tűlevelű állománnyal borított kísérleti parcellát jelöltünk ki. A vizsgált fafajokat, melyek nagyobb része erdészeti szempontból fontos állományalkotó fafajok, és a 100%-os záródású faállomány jellemzőit a II. táblázatban adjuk meg. Az adatok alapján megállapítható, hogy az állományok viszonylag sürüek, és nagy élőfakészlettel rendelkeznek. Különösen jó növekedést mutat a kocsánytalan tölgy és az erdeifenyő. A különböző fafajoknak a hó felhalmozódására és a hó olvadására gyakorolt hatását, nemcsak egymáshoz viszonyítottuk, hanem az erdei tisztáson és a szabad területen mért hóadatokkal is összehasonlítottuk.