Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Licskó István-Zotter Katalin: Savas csapadék befolyásolta felszíni vizek tisztítási technológiájának módosítása

52 Licskó /. és Zotter К. 4.2. Kísérletek a koagulációs-flokkulációs folyamat hatékonyságának növelésére A koagulánsként alkalmazott alumíniumsók alumínium-hidroxiddá történő átalakulása hidroxóniumionokat termelő folyamat, ami a rendszer pH-jának csökkenését eredményezi. Amennyiben a tisztítandó felszíni vízben nincs elegendő proton-akceptor (pl. HC0

3"-ion), a pH olyan nagy mértékben csökkenhet, hogy alumínium-hidroxid nem képződik. Sullivan-Singley (1968) szerint 4,5-nél kisebb pH értékeken nem képződnek vízben rosszul oldódó alumínium-hidroxidok. Az alumínium-hidroxid-képződés mértéke az adott víz pH értékének és lúgosságának (pufferkapacitásának) egyaránt függvénye. Kísérleteink során azt kívántuk tisztázni, hogy különböző magyarországi felszíni vizekben hogyan változik a pH és a lúgosság alumínium-szulfát hatására. Kísérleteinket Balaton, Duna és a Csórréti-tározó vizével végeztük. A Duna mentén két vizsgálati helyet jelöltünk ki (Budapest és Baja), elsősorban annak érzékeltetésére, hogy a csaknem 200 km-es folyószakaszon a koagulációs-flokkulációs folyamatok következtében lényeges vízminőségi változás nem lép fel. A Balaton és a Duna vizében csaknem teljesen azonos mértékű a pH változás. Kísérleteink idején a Balaton és a Duna vizében 8,0-nál nagyobb pH értéket mértünk, ami 50-80 g/m

3 alumínium-szulfát hatására csökkent 7-re. A Csórréti-tározó vizének pH értéke a kísérletek idején 6,6 volt, amely alumíniumszulfát adagolásra nagymértékben csökkent. Míg a Balaton és a Duna vizének pH értéke még 150-180 g/m

3 alumínium-szulfát hatására sem csökken 6-ra, a Csórréti-tározó vizének pH-ja már 20 g/m

3 alumínium-szulfát adagolás mellett 6 alá esik. 50 g/m

3 alumínium-szulfát hatására a víz pH-ja a kritikus 4,5-re csökken. Korábbi tapasztalataink azt mutatták, hogy magyarországi felszíni vizekben a koagulációs-flokkulációs folyamatok szempontjából a 6,0-6,5 pH intervallum a legkedvezőbb (Licskó 1976). Arra kell tehát törekednünk, hogy a derítési folyamatban 6,0-nál kisebb pH értékek ne alakuljanak ki. A csórréti vízműben végzett vizsgálataink és kísérleteink azt mutatták, hogy a THM prekurzoroknak tekinthető szervesanyagok jelentős részének eltávolításához 40-60 g/m

3 alumínium-szulfát adagolása szükséges. Ez a derítőszer mennyiség azonban nemcsak a tisztított víz pH értékét csökkenti megengedhetetlenül nagy mértékben, hanem a lúgosságot is. A 6-nál kisebb pH-val és 0,1-0,2 L° lúgossággal rendelkező ivóvíz rendkívüli mértékben korrodálja a vízmű, a vízvezeték-hálózat és a fogyasztók szerelvényeit. A mérési eredmények szerint 50 g/m

3 alumínium-szulfát adagolás hatására a Csórréti-tározó vizének lúgossága közel 50%-kal csökken. A Balaton és a Duna vizében 150-180 g/m

3 derítőszer adagolás hatására mérhető 50%-os lúgosság csökkenés, de még ez után is elegendő lúgosság marad a vízben esetleges további savas hatások kompenzálására. Az V. táblázatban, valamint a 2. és a 3. ábrán feltüntetett mérési eredmények alapján megállapítható, hogy a hatékony koagulációhoz szükséges koaguláns adagolás mellett lényegesen nagyobb mértékű pH és lúgosság csökkenés lép fel a Csórréti-tározó vizében, mint 0,5-5 g/m

3 kénsav adagolás hatására. Következésképpen hatékony vízkezelés technológia megvalósítása, valamint a THM képződés és a korróziós veszély csökkentése érdekében a víztisztítás során a lúgosság és a pH növelését biztosító anyag adagolását meg kell oldani. Laboratóriumi kísérleteket végeztünk annak megállapítására, hogy HCO3 ionokat tartalmazó oldat adagolásának hatására, alumínium-szulfát jelenlétében, hogyan változik a tározóból származó víz pH-ja és lúgossága a tisztítási folyamat során (Licskó-Zotter 1986).