Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

498 Bosznay Miklós 2. Helyszíni vizsgálatok A földanyagok esetében előálló nagy csillapítás problémájának leküzdésére „hullámvezetőket" használtak a jelek felszínre vezetésére (ezek lehetnek egyszerű acélrudak, meglevő fémcsövek, acélbetétek). Ideális esetben ezeket a földmű építésekor kellene elhelyezni, de lehajthatok később is. Alakjuknak nincs nagy hatása a kapott AJ-ek jellegére azzal a kivétellel, hogy hosszuk növelése csökkenti az első észlelhető rezonancia frekvenciáját. A helyszíni vizsgálatoknál használt berendezés kisebb módosításoktól és a hosszabb vezetőelemtől eltekintve ugyanaz volt, mint a laboratóriumi. Fő részei egy gyorsulásmérő, egy erősítő, egy elektronikus számláló és vezetékek. 1978-ban egy ilyen berendezés valamivel kevesebb mint 2000 dollárba került. Helyszíni vizsgálatra 19 helyen földgátaknál került sor. E helyszínek jellemzőinek részletes ismertetése helyett - egy kivételével - álljon itt csak néhány összefoglaló adatuk. Rendeltetés: árvízvédelmi, üdülési, vízellátási, vegyihulladék-elhelyezési, szennyvíz-elhelyezési tárolók; magasság 2-36 m; hosszúság 6-10 000 m; AJ-kibocsátás 0-750/min. 1. ábra. A rézsűláb fokozatos megbontása Рис. 1. Разрушение подножья насыпи Fig. 1. Gradual stripping of the wattling-feet A természetbeni kísérletek közül külön figyelmet érdemel az 1. ábra szerinti vizsgálat, melynél fokozatosan bontottak meg egy 4,6 m magas útépítési töltést 18 m hosszban. A földanyag jó szemeloszlású iszapos homok volt agyagnyomokkal, 12%-os természetes víztartalommal és 1,92 g/cm

3 térfogatsúllyal. Öt megbontást végeztek, mindegyik után kivárva a stabilizálódást, ez összesen 21 napot igényelt. Az akusztikus jeleket négy 13 mm-es hullámvezetőről észlelték, amelyeket a szilárd altalaj feletti 1 m-es szintig vertek le. Az első négy megbontás után kapott, a 2. ábrán látható eredménygörbék alapján megállapítható, hogy kezdetben mindegyik megbontás magasabb AJ-kibocsátást eredményezett, ami azután közel exponenciálisan csökkent az idővel. Az ötödik megbontásból kapott görbe (2. ábra) először az általános változást követte, de 30 min után az AJ-szám hirtelenül megnőtt, s amikor elérte kb. 7700-as legnagyobb értékét, egy nagy földtömeg, a törési ék elvált a töltéstesttöl és lecsúszott egy meredek rézsűsík mentén. Ezután az AJ-szám gyorsan csökkenni kezdett és a továbbiakban ráállt egy a kezdeti görbe folytatásának tekinthető exponenciális jellegű görbeszakaszra. Az ábrák nem mutatják a kísérlet során két ízben hullott intenzív csapadék hatását. Az első zápor 8200 min-el a harmadik megbontást követően történt, és ekkor az AJ-szám hirtelen percenkénti 200-ra ugrott, s további 1300 min-re volt szükség ahhoz, hogy visszaálljon eredeti, 2-5 körüli szintjére. A második nagy eső a negyedik megbontás után kb. 3000 min-el hullott, s az AJ-szám 350-re emelkedett. Itt 2400 min-re volt szükség ahhoz, hogy az AJ-szám az előzetes közel zérusra essék vissza. Azt, hogy a második