Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

490 Majewski, W. és Baginska, M. ós, átlagolt paraméterekkel a keresztszelvényekben. Az oldalsó átbukást azoknál a keresztszelvényeknél helyeztük el, ahol vízhozamváltozás volt megfigyelhető. A vízfelszín azonban folytonos. Az árvédelmi töltéseken átbukó vízmennyiséget (q - m

3/s) a széles küszöbű bukóra alkalmazott képlet segítségével számítottuk ki: <7= l,30b(y-y

o)

3/

2, (12) ahol b - az árapasztó szélessége; у - vízszint az árapasztó közelében; y

c - az árapasztó élének magassága. A számítás menete a következő: először a duzzasztási görbét számítottuk ki a (9), ill. a (11) összefüggésekkel. Ezután a tározó keresztszelvényeiben lévő adott oldal-árapasztókkal és a már meghatátozott duzzasztási szintekkel meg lehetett állapítani, hogy mekkora volt az elfolyás az oldal-árapasztókon át. Az így kapott értékekkel javítottuk a vízhozamot a tározó mentén. Az új vízhozamra új duzzasztási görbét számítottunk. Az iterációt addig folytattuk, amíg a vízhozam és a vízszint elfogadott pontossággal nem egyezett meg. 5. A jégtakaró érdességi tényezőjének meghatározása Az összetett érdességi tényező kiszámításának alapja a geometriai adatok, a meder érdességi tényezője és a jégtakaró érdességi tényezője. A jégtakaró érdességi tényezőjének meghatározása rendszerint sok nehézséget okoz, mivel térben és időben nagyon változó. A jégtakaróra vonatkozó érdességi tényezők tartománya 0,01-től 0,08-ig terjed (Hirayama 1981, Gotlib 1983). Az érdességi tényező értéke függ a jégtakaró kialakulása alatti hidrodinamikai és meteorológiai feltételektől és ezek későbbi változásától. Viszonylag kevés kutatás folyt ezen a téren szabad felszínű áramlással kapcsolatban. A közvetlen megfigyelés nehézségei korlátozták a probléma feltárását. Ez ideig nem sikerült pontosan megállapítani azt, hogy milyen közvetlen összefüggésekkel lehetne meghatározni a jégtakaró érdességi együtthatóinak időben és térben való változásait. A jégtakaró érdességi tényezőjének meghatározására két közvetett módszer van. E módszereknél először a folyó vagy tározó adott keresztszelvényének összetett érdességét határozzuk meg, és ezután számítjuk ki a jégtakaró érdességi tényezőjét. Az első módszert prizmatikus mederszakaszon alkalmazzák a Manning-képlet (permanens és egyenletes áramlás) felhasználásával. A második módszer az adott duzzasztási görbéken alapszik. A 4. ábrán a Wloclawek-tározón át az 1982. év telén kapott mérési eredmények alapján a duzzasztási görbe segítségével számított érdességi tényezők folyó-hosszmenti változását mutatjuk be. A jégtakaró érdességi tényezője az egész tározó mentén és minden vízhozamnál jelentősen meghaladta a mederérdesség értékeket, és a legnagyobb érték megközelítette az и

( = 0,15 értéket. A jégtakaró érdességi tényezőjének meghatározására szolgáló közvetlen módszer azon alapszik, hogy megmérjük a jégtakaró alatt az áramlási sebesség eloszlását és kiszámítjuk az érdességi tényezőt logaritmikus sebességeloszlást feltételezve. Ezt a módszert először Larsen (1969) javasolta, és azt később Gdanskban, a Vízépítési Intézetben továbbfejlesztettük. Az 5. ábrán a Wloclawek-tározóban és a Visztula folyóban a jégtakaró alatt mért függély menti sebesség eloszlása látható. Feltételezve, hogy a függély menti sebességeloszlás közelítően logaritmikus, azaz