Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Starosolszky Ödön: A vízrajzi tevékenység fejlesztésének fő irányai

42 Starosolszky Ödön - A hidrológiai észlelések sok elemre kiterjednek, amelyeket sok ponton számos adat gyűjtése révén észlelnek. Az adatok felhasználási köre változatos, egyes adatokra több felhasználó is igényt tart, míg mások használatbavételéről nincsenek biztos értesüléseink. A rendelkezésre álló szűk anyagi keretek között az elsőbbségek megállapítása érdekében pl. az OMFB keretében fokozottan célszerű lenne olyan vizsgálat, amely alapján tárgyilagosan dönteni lehetne a hidrológiai észlelések körének bővítéséről (mint hasonlót a meteorológiai észlelésekre nézve az 1970-es években végrehajtottak). Az adatok sűrűségének növekedése az adatfeldolgozás és tárolás nehézségeihez vezet. Még a korszerű adattárolás esetén se engedhetjük meg, hogy felesleges adatokat gyűjtsünk vagy éppen két-három helyen is ugyanazt az adatot gyűjtsük. Ezen a területen is van bizonyos autonómiára való törekvés. Sokan szeretik, ha mindenről van saját adatuk, még akkor is, ha tudják, hol állnak azok rendelkezésre. Először műszakilag kellene véglegesen eldöntsük, mi az igényelt adatsűrűség, majd gazdasági megfontolásokból kellene elhatározni, hogyan gyűjtsük ezeket az adatokat. - A személyi számítógépek elterjedése következtében megvan a reális lehetősége, hogy a hidrológiai elsődleges adatfeldolgozást ezekre alapozzák és a másodlagos adatfeldolgozásra nagyobb gondot fordítsanak, pl. az emberi hatások, valamint tendenciózus változások kimutatása és elkülönítése érdekében. A másodlagos adatfeldolgozásra a felesleges viták elkerülése érdekében egységes matematikai statisztikai vizsgálatokon alapuló eljárásokat kell kidolgozni. Ezek alkalmazhatóságát a személyi számítógépek ugyancsak jelentősen megkönnyítik. Az adatbázisokat úgy kell felépíteni, hogy minél több vízgazdálkodási feladathoz lehessen őket felhasználni, minél egyszerűbb módon lehessen hozzájuk jutni. - A hidrológiai előrejelzések területén az árvízi előrejelzések mellett - főleg a vízi létesítmények üzeme érdekében - át kell térni a folyamatos és rendszeres vízállás- és vízhozam-előrejelzésekre, az ezekkel összehangolt vízhőfok- és jégelőrejelzéseket pedig finomítani célszerű. A vízjárás-előrejelzési modelleket ki kell egészíteni vízminőségi vészhelyzetek előrejelzését lehetővé tevő tagokkal és a kétdimenziós csóvahatások figyelembevételével. A radaros csapadékmérések eredményeit az országon belüli és a határos vízgyűjtőterületekre úgy kell tudni megadni, hogy azok a területi csapadékeloszlásra képet adjanak, és felhasználhatók legyenek azonos idejű lefolyásadatokkal való összevetésre, a csapadéklefolyás-modellek előrejelzési célú operatív működtetésére. - A hidrológiai folyamatok, valamint a különféle emberi tevékenységek, különösen a vízgazdálkodási szakágazatok, folyamatos kölcsönhatásban vannak egymással. Ezek feltárása nélkül a vízgazdálkodási tervezés és a létesítmények üzemelése nem töltheti be feladatát. Gondoljunk csak arra, hogy a települések vízellátása és a csatornázás lemaradása minden bizonnyal sok helyen talajvíz-emelkedést idézhet elő, ami a belterületi vízrendezés igényét támasztja. A csatornázás nélküli vízellátás másik hátránya, a talajvízelszennyeződés pedig vízminőségi gondokat eredményez. - A személyi számítógépek felhasználásával olyan szakértői rendszereket kell kidolgozni, amelyek alkalmasak az operatív árvédekezés, majd belvízvédekezés irányítására, a vésztározók működtetésére, az esetleges elöntések előrejelzésére, mivel az objektív döntések a rendelkezésre álló rendkívül rövid idők alatt vészhelyzetben csak így biztosíthatók. - A hidrológiai alapkutatásokkal sem lehetünk mostohák. A légköri hidrológiai ciklus, a lefolyás és a beszivárgás határterületén számos jelenség többszörös egymásra hatását nem eléggé ismerjük, főleg a háromfázisú zóna bizonytalanságai miatt. A lefolyás