Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
3. füzet - Véha Jenő Endre: Vastalanítási eljárás kiterjesztése rétegvizek vízkezelésére
Vastalanítási eljárás kiterjesztése rétegvizek vízkezelésére 419 nyersvíznél pedig 1 g KMn0 4/m 3 tisztított víz töménységben. A víz közvetlenül a vegyszerbekeverés után került az eredeti sziíröközegre. A negyedik eljárásnál (MF III.) a homokszemcsék kezelése abban különbözik az MFI változattól, hogy az FeCl 3 • 6 H 20 úgynevezett ETANOLOS közegben került a homokszemcsék felületére. Az alkalmazott töménységek közül a 30 kg FeCl 3 • 6 H 20/m 3 érték bizonyult a legelőnyösebbnek. A KMn0 4 fajlagos adagolási értékei azonosak voltak az MFII-nél alkalmazottakéval. 2.3.2. Kísérleti eredmények értékelése. A kísérletek során kapott eredmények alapján azt állapítottuk meg, hogy az impregnált töltet csak 30%-a volt az össz-szürőközegnek és az így kapott tisztított víz As-Mn-Fe szennyezettségét 100%-nak vesszük akkor, ha az impregnált töltet arányát az össz-szürőközeghez képest 100%-ra (azaz a teljes töltet impregnált bevonatot kap) az As-Mn-Fe tisztított vízbeni értéke a 30%-os impregnálásához rendelt tisztított értékhez viszonyítva további 350%-kal nagyobb értékű arzén és további 6%-kal nagyobb értékű mangán végül további 50%-kal nagyobb értékű vas eltávolítás volt tapasztalható. A kísérletek során kapott másik eredmény, hogy a 0,6-0,8 mm átmérőjű homokszemcsék fajlagos felülete gázadszorpcióval mérve a kezeletlen (impregnálás nélküli) homok 0,12 m 2/g (szemcseátmérő, d) értékű fajlagos felületről vaskloridos kezelés (impregnálás) után a fajlagos felület 0,43 m 2/g (szemcseátmérő d t) értékre, tehát 350%-kal növekedett. Végül a kísérletek alapján megállapítható volt, hogy a tisztítási hatásokat az is fokozza, ha - a szűrőközeg térfogatának 100%-os mértéke kerül vaskloridos impregnálásra; - a nyersvízbe beadott KMn0 4 vegyszer a víznek a homokágyra történő beporlasztási helyétől a technológiai folyamatban minél korábbi időpontban kerül „beadásra"; - a vegyszeradagolás okozta Mn0 2 a homokszemcsék között lerakódva tovább katalizálja az oxidációs folyamatokat; - a kezelendő rétegvíznek relatíve magas a szervesanyagtartalma, így a tisztítási hatást a víz előzetes vas(III)-kloridos derítésével, ill. annak fajlagos-adag növelésével fokozhatjuk. Ezen növelésnek az optimumát nem a technológiai érték, hanem a korrózióveszély határozza meg, amennyiben a tisztítórendszerben acélszerkezetű berendezések vannak. 2.3.3. Gyakorlati alkalmazástechnikai megoldások. A kísérletek eredményeit két rendező: a rétegvizek szennyezettsége és a műszaki megoldások, ill. technológiai lehetőségek szerint a II. táblázatban foglaltuk össze. 3. A gépészeti technológiai tervezés A régi már meglévő telepeknél mindenkor célszerű felülvizsgálni, hogy milyen - hatásfok, - tisztítástechnológiai, vagy tisztítókapacitásbeli „NÖVEKEDÉSSEL" járhat az eredeti Fermasicc eljárás alkalmazástechnikai kiterjesztése (pl.: a bevonatos töltetre való áttérés, egy újabb pl.: FeCl 3 vegyszeradagolás bevezetése, vagy a gázkiüzés megvalósítása). Az új vagy régi telepek tervezésénél vagy áttervezésénél pedig az alábbi szempontok szerint járhatunk el.
