Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Starosolszky Ödön: A vízrajzi tevékenység fejlesztésének fő irányai

40 Starosolszky Ödön nik észlelhetővé válni. Ezért ténylegesen ki kell terjeszteni az észleléseket a vízkivételekre és vízvisszabocsátásokra, és az üzemi észlelőhálózatokat fel kell használni vízrajzi adatgyűjtésre is. - A vízmennyiség és vízminőség észlelése egyre kevésbé választható el. Elvileg a szennyező anyag hozamának szabatos meghatározásához a keresztszelvény számos pontjában kellene egyidejűleg sebesség- (áramlás-) és töménységmérést végezni. Ehhez persze megfelelő felszereltség is kellene. A hordalék és a szennyező anyag szoros kapcsolódása egyértelműen megköveteli, hogy a háromféle mérést együtt végezzék, dolgozzák fel és értékeljék. Számos esetben a felszíni és felszín alatti vizekkel kapcsolatos mérések jobb koordinációja kívánatos. - A szélső értékek mindig is fontos szerepet töltöttek be a hidrológiában, jelentőségük növekszik. Az emberi beavatkozások a szélső értékeknek múltbeli adatok valószínűségi értékeléséből való levezetését meghiúsítják. A legnagyobb hozamokat a vízgyűjtőn bekövetkező művelési ág és beépítési változások, a legkisebb hozamokat a vízkivételek és vízvisszabocsátások oly nagy mértékben befolyásolják, hogy új elveken kellene az összeesési valószínűségek gondos elemzése után újra meghatározni azokat. A természetes vízhozamgörbék alkalmazási lehetőségei egyre korlátozódnak, az ember alkotta műtárgyak veszik át a mérés feladatát, amelyeket kalibrációval kell alkalmassá tenni a folyamatos mérésre. A kalibráció lehetőségét már a műtárgyak tervezése során biztosítani kell. - A hidrológia módszertani eszköztára is felújításra szorul, részben az előbb említett hatások miatt. Egyre nagyobb szükség lesz a szabatosabb hidraulikai módszerekre, amelyek viszont sajnálatosan adatigényesebbek. Elég arra gondolni, hogy az eddig alkalmazott korrelációs vagy árhullámkép- áthelyezéses hidrológiai előrejelző módszerek használhatók-e a dunai vagy tiszai vízlépcsők által befolyásolt szakaszok napi, folyamatos előrejelzéseihez? Nyilvánvalóan nem, tehát a művek determinisztikus jellegű hatásait csakis hidrodinamikai jellegű modellek képesek az előrejelzés érdekében kellően szimulálni. Ugyanakkor azt a lehetőséget is figyelembe kell venni, hogy a művek üzemelésénél magát a lefolyást is szabályozhatjuk adott korlátok között, és ebben az esetben már az embei szándék is része az előrejelzésnek. 3. A fejlesztő munka területei Alapvetően különbséget kell tennünk három fázis között, éspedig aszerint, hogy - mit kell a vízrajzi operatív munkába bevezetni és egységesen megkövetelni, - mit kell fejleszteni azért, hogy ismereteink megbízhatóbbak legyenek, - mit szükséges kutatni-vizsgálni annak érdekében, hogy ismereteink bővüljenek. Az utóbbin belül foglalkozni kell olyan hidrológiai alapkutatásokkal, amelyek a vízrajzi operatív munkában ma még nem szükségesek, de ismereteink növelése céljából a későbbiekben szükség lehet rájuk. A következőkben a közeli jövő számára kísérelek meg témákat felvetni: - A magyar hidrológiai észlelések egységessége megköveteli, hogy megfelelő szabályzatok szerint végezzék őket. A VMS-sorozat átfogó kiadása, a WMO hidrológiai irányelveinek és műszaki szabályzatának közreadása ezt az egységességet biztosíthatja {WMO 1979, 1981, 1983, 1984). - Az egységes műszerezés előnyeinek biztosítása érdekében a legfontosabb műszereket tartalék alkatrészekkel együtt közösen célszerű beszerezni. (Javasoltuk, hogy szovjet