Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
3. füzet - Laczay István: Folyószabályozás, ipari kotrás és a partiszűrésű vízbázis
386 Laczay István 15 év alatt 6 millió m 3 kimosódást mutat. Budapest alatt viszont a kotrásmentes szelvényekben egyértelműen enyhe feltöltődés volt. A mederváltozásból és hordalék-összefüggésekből számított anyagmérlegek általában sem és most sincsenek túlzott összhangban. A Budapest fölött 1987-ben tervezett mérések újabb összevetésre adnak lehetőséget. 4.4. A meder anyagának változása Magyarországon most fordult elő először, de a szakirodalomban sem ismerünk rá példát, hogy egy nagy folyó 51 km hosszú szakaszán (Budafok-Tass) 175 mederanyagminta véltelét 16 év múlva azonos helyen (2. ábra) és azonos eszközzel megismételjék és a változásokat értékeljék. A Duna 1970. évi vízrajzi felvételénél a VO nyilvántartási szelvényekben 7-7 mederanyagmintát vettek, majd a szemcseösszetételi görbéket a Vízrajzi Atlaszban közreadták. A víz alatti mintavétel eszköze az ún. „harang" volt. Ez egy nagy átmérőjű, egyik végén zárt, kb. 1 m hosszú vascső, amit kötélen a vízbe dobnak és a fenéken „meghúznak". Az eszköz tehát á meder felszínéről zavart mintát vesz. A módszerből az is következik, hogy a finom anyag egy része kimosódik. Nem így a szélső, a mederrézsűből szárazon vett mintáknál, ahol ilyen kimosódás nincs. Emiatt a mederből vett (általában durvább) minták szemcseösszetételi görbéjének finom szakaszán van (lehet) némi torzulás. A számított súlyszerinti közepes szemcseátmérőt (d g) azonban ez a hiány lényegesen nem befolyásolja. Az 1986. évi mérésnél az ECHOLOG műszer digitális távmérőjét használva, a mérőhajóval a szelvényben a megfelelő távolságra beálltak, majd a mintavevő harangot kidobták. A mintavétel helye és módszere így gyakorlatilag azonos volt. A 175 anyagminta talajfizikai vizsgálatát és a d g súlyszerinti közepes szemcseátmérő számítását a VITUKI Műszaki-Fejlesztési Intézetének laboratóriuma végezte. A minták szemcseösszetételi görbéit azonos jellel, de más színnel a Vízrajzi Atlasz szemcseösszetételi görbéket nyilvántartó lapjaira vitték rá. így a változások szelvényenként közvetlenül értékelhetők. A mederanyag a szabályozási művek mentén vagy árnyékában több helyen jellegzetesen finomodott (2. és 4. ábra). A változás értelemszerű, a szemszerkezet helyenként eléri vagy megközelíti a lebegtetett hordalékra jellemző értékeket. A kotrási gödrökben, valamint a kotrásmentes, enyhén töltődő szakaszokon a kép már közel sem ilyen egyértelmű. Ezeken a helyeken finomodást várnánk, az anyag viszont több helyen durvult (2. és 5. ábra). Rákóczi (1979) a szemeloszlási görbék alakváltozását a vízjárás változásával, szelektív medererózióval hozta kapcsolatba és a görbék alakjából következtetett a feltöltődő, mélyülő hajlamra vagy mederegyensúlyra. A vizsgálatainál így annak is jelentősége volt, hogy a mintát árhullám előtt, után, kisvizes időszak végén vették-e. Külön vizsgálatot érdemelne, hogy a most kapott nagy összehasonlító anyagban, illetve a változásokban mi a szerepe a kotrásoknak, az eltelt 16 évnek, vagy a mintavételt közvetlenül megelőző időszak vízjárásának. A mederanyag változását a pontbeli minták súly szerinti közepes szemcseátmérője alapján számszerűen is értékeltük, ebből a II. táblázatban a szemátmérő középértékeit és a szórásokat mutatjuk be. A közepes szemcseátmérőket - teljesen önkényesen a 3-27. VO szelvényekben a
