Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
3. füzet - Öllős Géza: Fürdővizek tisztítása
366 öttős Géza 2 NaCIO Nehézfém nyomelemek 2NaCl + 0 Napfény '2 Nátriumhipoklorit Nátriumklorid + oxigén A kereskedelemben kapható nátriumhipoklorit-oldat 15-20 C°-on való raktározásakor kb. 1 kg/m 3.d hatékony klórveszteséggel kell számolni. A veszteség miatt pontos adagolásra van szükség. A nátriumhipoklorit különösen a holland fürdőkben kedvelt oxidálószer (Keltjens 1985). Klór dioxid-eljárás. Az eljárás előnye, hogy a klórdioxid - a klórszagot csökkenti, - az oldott szervesanyagokat erőteljesebben oxidálja és - tartósabb baktericid hatást biztosít, különösen a 7 < pH < 8 tartományban nagyon hatékony. A fertőtlenítő hatást a víz ammóniumtartalma nem csökkenti. A klórdioxid tehát, mivel erős fertőtlenítő-, és oxidálószer, az ivóvíztisztításban a klór alternatívája. Ezt a klórdioxidot alkalmazó több mint 400 európai vízmű bizonyítja. A fürdővíz esetében azonban szem előtt tartandó, hogy a klórdioxidból klorit lebontódási termék keletkezik, amely mérgező, és a fürdővízben a forgatás révén dúsul. Kalciumhipoklorit-eljárás. A kalciumhipoklorit szilárd-klórpreparátum, granulált vagy tabletta formájú. Ez a gyártástechnológiától függően, 65-72% aktív klórt és a klór stabilizálásához kb. 2% kalciumhidroxidot Ca(OH) 2 tartalmaz. De tartalmaz még kb. 10%-nyi nátriumkloridot (NaCl), kalciumkloridot (CaCl 2), kalciumkarbonátot (CaC0 3). Kalciumhipokloritot vízben oldva, tejszerű zavaros oldat keletkezik, amely az oldhatatlan anyagok (kalicumhidroxid, kalciumkarbonát) és az oldat keménység-kicsapódásai révén keletkezik. Adagolásakor arra kell ügyelni, hogy az oldatok tiszták legyenek, különben az adagoló szivattyú, az adagolóvezeték eltömődik. A kalciumhipoklorit-oldatok alkalikusak (pH> 10): a medencevíz pH-ját növelik, kemény víz esetében mészkicsapódást, eltömődést okoznak. 2.3.2. Az ózon. Az ózon a vízbe adagolható legerősebb oxidálószer. Tulajdonságai miatt azonban a medencevízbe nem adagolható. Kis mennyiséget adagolva, a vízben lévő kémiai anyagok oxidálásához túl gyorsan felhasználódik, így a csíraölő szerepe elégtelen, a medencében a csíraszám rohamosan nő. Nagy mennyiséget adagolva, a víz és a légtér közötti eloszlás kedvezőtlen: oly sok ózon jut a vízfelületen át a légtérbe, ami a fürdőzők szempontjából káros hatású, szúrós szag érzékelhető. Ezért az ózont csak a forgatásos tisztítórendszeren belül alkalmazzák (1. ábra) a szennyezőanyagok oxidálásához, majd a víz medencébe vezetése előtt a vízből el is távolítják. A medencevízben a fertőtlenítést klórral vagy brómmal biztosítják. Az ózont - lévén a legerősebb oxidálószer - különösen a problematikusabb minőségű vizek oxidálásához ajánlják alkalmazni (pl. amőbák esetében). Hatására a vízben íz és szag nem keletkezik. Az ózonos oxidáció beruházási költsége viszonylag magas. 2.3.3. A bróm. A bróm az az elem, amely kémiai (fertőtlenítési) szempontból a klórhoz legközelebb áll. Alkalmazása azért kedvező, mert szemet ingerlő hatása nincs vagy csak minimális. A bróm azonban a klórnál költségesebb. Hatásmechanizmusa
