Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

3. füzet - Öllős Géza: Fürdővizek tisztítása

360 Öllős Géza Az a) ábra az alap-szűrőréteg kialakulásának kezdetét, a b) ábra annak befejeződését képviseli. A c) ábra a szűrési időszak kezdetét, az alap-szűrőrétegre települő szűrőréteg vastagodásának kezdetét, a d) ábra a legnagyobb, megengedhető szűrőellenálláshoz tartozó állapotot képviseli. Az e) ábra a teljes szűrőréteg támasztó felületéről való eltávolítást, tehát az öblítési folyamatot érzékelteti. A kovaföld-szűrőréteg csak pár mm vastagságú, ezért a kovaföldszűrés „felületi szűrő"-nek tekintendő. A kovaföld szűrő hatásfoka ugyan jobb lehet, mint a homokszűrőé (adszorptív hatása is van), de a derítéssel és szűréssel elérhető hatásfoknál gyengébb. Indokolt lehet ezért derítőszert adagolni az ilyen szűrők előtt is. Ismeretes olyan megoldás is, ahol magát a kovaföldet kezelik előre a derítőszerrel, így azt nem kell külön adagolni. A ráhordott réteggel dolgozó szűrő, kovaföld helyett olcsóbb hazai anyaggal, például perlittel is működtethető. Ilyen esetben viszont derítőszer-adagolás feltétlenül szükséges. A kovaföldszűrő nagyon tiszta szűrletet eredményez, feltételezve, hogy a szűrési sebesség 4 m/h. Ezen sebességen túlmenően, a szűrlet minőségét - alap-szűrőréteg alkalmazása, - a kovaföld (szűrőanyag) fajtája, - a fürdőterhelés befolyásolja. Ha a fürdőterhelés nagy, a kovaföldszűrés kockázattal jár. A szűrő hátránya még az is, hogy ha az algák (planktonok) a fürdőmedencében megjelennek, a szűrő gyorsan eltömődik. A nagy fürdőterhelés és az algák jelenlétében a gyakori öblítések miatt a kovaföldszűrő üzeme gazdaságtalan. A kovaföldszűrő és a klórozás együttes alkalmazásakor a fertőtlenítés hatásfoka kevésbé elégíti ki a követelményeket, ezért adalékanyagként aktívszénport is próbálnak alkalmazni (Kroke 1970). 2.3. Oxidáltatás-fertőtlenítés A fertőtlenítés higiéniai és esztétikai szempontból a tisztítási folyamat rendkívül fontos része, mivel megakadályozza - a betegségek fertőzés révén való átvitelét a fürdőzök között és - az algák szaporodását a medencében. Az oxidálószer a szűrletben még meglevő kémiai anyagokat oxidálja, ugyanakkor a szűrletet a medencébe visszavezető csőszakaszban és a medencében folyamatos fertőtlenítést biztosít. Ilyen esetben az oxidálószert a szűrés után adagolják. Ez a helyzet a hatékony koagulációs szűrés után pl. a klór (Cl

2) alkalmazásakor. Egyes esetekben a gyorsszűrő előtt is célszerű fertőtlenítőszer-adagolást biztosítani (MI-lO 204-85). Ha a friss vízben a klóros oxidáció szempontjából, például huminsavak, fulvinsavak vagy nagyobb mennyiségű szennyezőanyag van, avagy a fürdővíz minőségével szembeni igény nagy, a gyorsszűrés előtt az oxidációt biztosító és a pelyhesedést segítő oxidálószert (pl. ózont), a gyorsszűrés után pedig a csővezetékben és a medencében levő víz fertőtlenítését biztosító oxidálószert ( 1. ábra) klórt (Cl

2) adagolnak (Herschman 1982, Eichelsdörfer-Jandik 1979). A fertőzés megakadályozása érdekében a tisztított vízben elegendő mennyiségű maradék fertőtlenítő anyagnak kell lennie.