Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

1. füzet - Starosolszky Ödön: A vízrajzi tevékenység fejlesztésének fő irányai

Vízügyi Közlemények, LXIX. évfolyam 1987. évi 1. füzet A VÍZRAJZI TEVÉKENYSÉG FEJLESZTÉSÉNEK FŐ IRÁNYAI

1 DR. STAROSOLSZKY ÖDÖN

2 A magyar vízrajz és a hidrológia megoldandó feladatai nem vonatkoztathatók el az emberiség, hazánk és a vízügyi ágazat problémáitól. Ma már egyértelmű, hogy ez a három sarkalatos kiindulópont nagyon is összefügg. A problémák súlya természetesen rendkívül különböző. Bár nem biztos, hogy ami ma fáj az emberiségnek, éppen annak kell a legfontosabb hazai témának lennie, a világtendenciák arra mutatnak, hogy a gazdasági fejlődésből eredő problémák „begyűrűznek". Ez igaz a vízgazdálkodásra is. A teljességre törekvés igénye nélkül nézzük meg a legfontosabb globális problémákat, amelyekkel szinte bizonyosan szembe kell nézni, és ezért hidrológiai vonzataikkal idehaza is foglalkozni célszerű. A világ éghajlatával foglalkozó szakemberek egyben megegyeznek: szükségesnek ítélik a különféle emberi eredetű hatásoktól várható éghajlati változások elemzését. Ezen a területen ma még a vélemények szélsőségesek. Egyesek a Föld légkörének felmelegedésétől, mások lehűlésétől félnek. Az évezredes adatok (pl. a paleoklimatológia alapján) rendkívül szélsőséges természeti eredetű ingadozásokra utalnak. Kezdünk aggodalmaskodni, hogy vajon a 100-200 éves adatsorainkból a valószínüségszámítás eszközeivel lehet-e egyáltalán extrém eseményekre következtetni, mivel az a feltételünk, hogy „a jövő éppen olyan lesz, mint a 100-200 éves múlt", nem látszik érvényesnek. Az észleléseknek az időszaka nem tekinthető hosszú távlatban jellemzőnek. Foglalkozni kell tehát azzal, hogy egyrészt az éghajlati változások milyen hidrológiai változást hozhatnak létre, másrészt azzal, hogy a szélsőséges értékek, pl. a „legkisebb" és „legnagyobb" vízhozam vagy vízállás mekkora lehet szélsőséges valószínűségek mellett, amelyek már nem számíthatók az ilyen értelmezésben rövid észlelési adatsorból. Az éghajlati folyamatok és a lefolyás összefüggése egyáltalán nem lineáris, ennek a kapcsolatnak a felderítése meglepetésekre vezethet (Nemec-Schaake 1982). Ez az éghajlatváltozás elsősorban a lefolyás mennyiségét változtathatja meg ( 1-2. ábra), de természetesen áttételesen kihat a minőségre is (pl. az erózió és a hordalékszállítás változása révén). A világ tudósait foglalkoztató másik nagy probléma a környezet szennyeződése, amely összefügg némiképp az elsővel, mégis másként jelentkezik. Ebből is kiemelkedik politikai határokat nem ismerő volta miatt a légkörből csapadék (savas eső) vagy por alakjában hulló szennyeződés. Ennek lehetnek gyors és igen lassú hatásai. Mindkettő egyaránt veszélyes. Közvetlen hatásuk a vízminőség-változásban, közvetett hatásuk az élettér, elsősorban a vegetáció pusztítása révén a lefolyás mennyiségében jelentkezik. Az ' A Vízrajzi Osztály megalakulásának 100. évfordulóján tartott ünnepi tudományos ülésen elhangzott összefoglaló előadás alapján. A kézirat érkezett: 1986. VI. 19. 2 Dr. Starosolszky Ödön oki. építőmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutatóközpont (VITUKI, Budapest) Hidraulikai Intézetének igazgatója, tudományos tanácsadó.