Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)
3. füzet - Joó Ottó-Déri Lajos-Laki Ferenc: A Kis-Balaton védőrendszer építése
A Kis-Balaton védőrendszer építése 341 A rézsűt többnyire vonóvedres kotró a töltéskoronáról, később SHM 4/A tipusú, NDK gyártmányú gréder alakította ki. Ez utóbbi bizonyult a gazdaságosabbnak. Alkalmazásának alapfeltétele a nyers földmű pontos kialakítása. Az építés helyén humuszt nem találtunk. A töltésrézsűk humuszrétegét a keszthelyi szennyvíziszap és hulladék komposztáló anyagából és egyéb helyről távszállítással biztosítottuk. A töltéskoronán 0,15 m vastag vegyes mészkőzúzalék eltérítésével tettük lehetővé a közlekedést. Az építés során a töltések hullámverés elleni védelme sok problémát vetett fel. A hullámverés ellen a tervező élő nádsáv kiépítését írta elő (5. ábra). A zalavár-zalaszabari út tározót harántoló szakaszán először a Velencei-tóból kikerült nádas gyökerek elterítésével próbálkoztunk - lényegében sikertelenül. A kazetta töltés nyugati lábához a II. ütem területéről hoztunk nádgyökeres talajt. Háromnegyed részben sásos állomány nőtt belőle (8. ábra). Az elárasztás után a töltéseket a hullámveréstől rőzsehengerekkel védtük (9. ábra). A rőzsemüvek között azután sikeresen megeredt a nád (10. ábra). .T» 8. ábra. A töltéslábat birtokba veszi a növényzet (Kacsmarski felvétele) Рис. 8. Зарастание подножья дамбы (Фото: Качмарски) Fig. 8. The foot of a dike engulfed by vegetation Bild 8. Der Deichfuß wird von Pflanzen bewachsen A töltések viselkedésének vizsgálatához a hossz-szelvény szerint 500 m-enként, a mintaszelvény jellemző pontjaiban szivárgásmérő kutakat, süllyedés- és elmozdulásmérő betontesteket, észlelő pilléreket helyeztünk el. Ez utóbbiak 8 m hosszú vasbeton cölöpök, melyekről az építés kezdete óta figyelemmel kísérhetők a töltésmozgások. A leírt töltésépítési technológiát 1981-től, az 1. ütem kivitelezésénél szerzett tapasztalatok alapján fokozatosan fejlesztettük ki. Most a II. ütem építésénél alkalmazzuk. Jelenlegi ismereteink és technológiai felkészültségünk alapján ez alkalmazkodik a legjobban az építési terület átlagostól messze eltérő, sajátos viszonyaihoz.