Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Kardos Imre-Pálfai Imre-Török József: Geotermikus energiahasznosítás az Alsó-Tisza vidékén

Geotermikus energiahasznosítás az Alsó-Tisza vidékén 215 A felső-pannon porózus rétegekben tárolt hévízkészlet az ATV VÍZIG 8500 km

2-es területén - 300 m összvastagságú homokréteggel, 0,3 porozitással számolva - 750 km

3, amelyből kb. 300 km

3 a 60 °C-nál magasabb hőmérsékletű hévízkészlet. Ennek a készletnek - az országos vizsgálatok (VGI 1981) föltevését elfogadva - kb. 1/10-e termelhető ki. A hévízkészletek utánpótlásának mértéke bizonytalan. A vízkémiai, a rétegnyomásés a hőmérsékletadatok, valamint a litológiai viszonyok arra utalnak, hogy a hidegvíztartó képződményekben meglévő nagy áramlási rendszerek helyenként a hévíztárolókra is kiterjednek, a szivárgási sebesség 0,1-1,0 m/a ( VITUKI 1977). Bár az Alföldön a legjelentősebb mélyáramlás a dél-tiszai süllyedékben van, az utánpótlás értéke nem éri el a hévízkitermelés mai ütemét. Ha elfogadjuk, hogy a hévíztároló rétegösszlet utánpótlódása országosan 50 000 m

3/d-re becsülhető ( VGI 1981), akkor ennek mintegy fele, azaz kb. 25 000 m

3/d jut vizsgált területünkre (az utóbbi években itt az átlagos kitermelés 100 000 m

3/d). A hévízkitermelés tovább fokozható, ha a használt, lehűlt hévizet egy másik kúton keresztül visszatápláljuk a megcsapolt vízadó rétegbe. A betáplált hévíz a termelőkút felé szivárog, közben felmelegszik, és újból kitermelhetővé válik. A hévízkitermelés ilyenformán szinte korlátlan mennyiségű lehet, azonban hőfokcsökkenésre számítani kell (

О VH 1984). Hévíz-visszasajtolási üzemi kísérletek Szegeden 1978 óta folynak ( VITUKI 1980), Hódmezővásárhelyen pedig 1985-ben kezdődtek meg. 1.2. Vízhőmérséklet A hévizek hőmérsékletét egyrészt a geotermikus gradiens, másrészt a termelőrétegek mélysége határozza meg. Területünkön a geotermikus gradiens reciproka (1 °C hőemelkedéshez tartozó mélységlépcső) átlagosan 22 m/°C. Legkedvezőbb értékekkel a tiszántúli területeken találkozhatunk, különösen Békés megyében, ahol 16-18 m/°C-ot is mértek. Viszonylag lassabban növekszik a réteghőmérséklet Hódmezővásárhely térségében, míg Szentes és Szeged környékén a geotermikus gradiens átlagosnak tekinthető, a „legjobb" hévízkutak mégis itt találhatók, mert az elérhető nagy fúrási mélység miatt magas hőfokú és bőséges hévíz nyerhető. Ezen a területen a legnagyobb mélységű (2400-2500 m-es) kutak kifolyó vizének hőfoka 90-100 °C, míg a kedvezőbb geotermikus gradienssel rendelkező Székkutas-Orosháza térségében már 1800 m-es fúrással is feltárható a 99 °C-os hévíz (pl. a kakasszéki gyógyintézet kútja). A Tiszától NY felé haladva a porózus medenceüledékekből feltárható hévizek hőfoka egyre csökken, Kiskunhalas térségében (1000 m-es mélységből) „csak" 45 °C körüli víz nyerhető (7. ábra). 1.3. Hőmennyiség A hasznosítható geotermikus energia a hévízhozamtól és a kitermelt víz hőfokától függ. Ismerve a természetes úton kitermelhető hévízmennyiséget (4. ábra) és a kifolyó víz hőmérsékletét (7. ábra), valamint feltételezve, hogy 30 °C-ig használjuk ki a hévíz hőtartalmát, meghatározhatjuk az elméletileg hasznosítható energia mennyiségét és annak területi eloszlását (8. ábra). Látható, hogy legjobb a helyzet Szentes-Hódmezővásárhely és Szeged térségében, ahol az elméletileg hasznosítható geotermikus energia 10-12 GJ/d/km

2, egy nagyságrenddel nagyobb, mint a terület nyugati és keleti szélén. Ez a nagy