Vízügyi Közlemények, 1987 (69. évfolyam)

2. füzet - Bényey Zoltán: A vízügyi jog fejlődése

A vízügyi jog fejlődése 177 rendszerébe ellentmondás-mentesen beilleszkedve, mégis azt meghaladva, tartalomban és szabályozási elemben egyaránt újat adva fejlesztették ki a mai korszerű vízügyi jogot. Egyikmásik terület szabályozottsága szinte teljesnek mondható, és lényegbeli módosítása nincs számításba véve (társulatok, mezőgazdasági vízhasznosítás, ipari vízgazdálkodás); mások a gazdasági hatásoknak állandóan kitéve, nehezen igazodnak az egységes jogrendbe illeszkedés követelményeihez, ezért nehéz a rendszer igényeit kielégítő szabályozásuk (pl. vízdíjrendszer); végül bizonyos elemek teljességgel kérdésessé váltak és teljes rendszerük megújításra vár (a közszolgáltatás szabályrendje, ide is tehető a vízdíjrendszer, a vízvédelem rendszere). Még szélesebb a vízügyi viszonyoknak az a területe, melyen a VT-Vhr rendszerének további kiépítése, a vízügyi jog továbbfejlesztése sajnálatosan eleve elmaradt, vagy a létrejött szabályokban oly mértékű avulás következett be, amit a tervszerű jogfejlesztés nem tudott pótolni. Mindenekelőtt azokat a szabályterületeket kell említeni, amelyek még a VT hatálybalépése előtt keletkeztek, hatálybalépése után is továbbéltek s a mai jogalapjuktól mintegy függetlenül élnek és mindmáig a megújításukra várnak. Ilyenek: A szakigazgatásban: a balatoni vízügyi szakigazgatási feladatok (60-ból, napjainkban igazán időszerű lett speciális szabályozásuk); a vízvédelmi bizottságok felújítása (62); a vízvizsgálatok ágazaton belüli és ágazatközi rendezése (64). Az egyes szakágazatok terén: a védőterületek (61); a vízilétesítmények tartozékaiként kialakítandó és kisajátítandó területek meghatározása (63); a vizek és a nyomvonalas létesítmények keresztezése (64); a felszín alatti vízgazdálkodás és a felszín alatti vízviszonyokba való beavatkozás (60); a szennyvízöntözés (62). A tanácsi vízgazdálkodás terén: az árvíz- és belvízvédekezés államigazgatási feladatai (55); a helyi vízrendezési és vízkárelhárítási feladatok (63). Ide kell sorolni néhány további olyan szabályozási területet is, amely korábban (már a VT előtt) szabályozott volt, utóbb a jogi rendezése megszűnt, és ma az ágazat - látszólag nem is tart igényt a szabályozásra, noha valójában arra égető szükség lenne. Ezek: A tanácsok és (belsőleg) a vízügyi igazgatóságok vízellátási és csatornázási, valamint fürdőügyi feladatai (nem a szolgáltatás vonatkozásában, hanem a szakigazgatási feladatrendben). A közüzemi vállalatok feladatai és vízgazdálkodási (vízügyi) közfeladatszerű kötelezettségei (nem a szolgáltatás terén, hanem az ágazat irányában). A vízjogi engedély tipizált tartalmi elemei, tervkövetelményei, és a tervkészítés képesítési feltételei. Elég nagy a száma azoknak a szabályozási területeknek is, amelyek már a VT végrehajtásaként számításba lettek véve, de kiadásuk elmaradt. Ilyenek a takarékos vízkészlet-gazdálkodás irányelvei és a vízszükséglet-normatívák megállapítása; a kutatófúrások vízgazdálkodási célokra való felhasználásának intézményes rendezése; a tanácsi és közüzemi feladatok ágazati szabályozása; a fürdőfelügyelet és a fürdők közszolgáltatási szabályzata; a geotermikus energiahasznosítás vízügyi jogi alapjai. Vannak olyan szabálycsoportok is, amelyek ugyan a VT után, ha késve is, létrejöttek, de már elavultak és korszerűsítésük gyakorlatilag csak új szabályok megalkotásával történhet meg. Ide tartoznak a vizek és vízilétesítmények kategorizálása (66); a vízügyi felügyelet (71), a tanácsi hatósági hatáskör (70), a vízgazdálkodási nyilvántartás (71), az ipari vízfogyasztási