Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
2. füzet - Dvornicsenkó János: A vízrajzi információrendszer adatbázisának rendezési és kódolási kérdései
A vízrajzi információrendszer adatbázisának rendszerezési és kódolási kérdései 191 sabb ismeretét, az abban való gyors eligazodást, ezzel együtt megalapozza a gyors tájékoztatást és elősegíti az adatforgalmat. Mindenfajta rendszerezés és az ennek eredményeként létrejövő szerkezetek a kódolás valamilyen formáját feltételezik. Egy hagyományos formájú adatgyűjtemény (pl. Vízrajzi Évkönyv) tartalomjegyzéke az egyes tematikákhoz (ill. adatcsoportokhoz) növekvő sorrendben következő oldalszámokat, névmutatója pedig a betűrendi sorba rendezett tematikákhoz (pl. állomásnevekhez) kvázi véletlenszerűen változó oldalszámokat rendel hozzá. A számítógépi adathordozókon tárolt adatbázishoz a tartalomjegyzék és névmutató jellegű rendszerezésen kívül, ha az adatok kezelését támogató kódrendszer megfelelően van kidolgozva, tetszőleges, de véges számú - a felhasználási igények által definiálható tematikájú -, szelektív hozzáférés lehetősége biztosítható. A fentiekből további speciális, a rendszerezés, kódolás és az adatbázis kapcsolatára vonatkozó megjegyzések, következtetések vonhatók le: - Az adatbázis rendszerezése nem jár a tárolt adatok információtartalmának növekedésével, csupán annak minél teljesebb kiaknázását teszi lehetővé. - Sok állomásból, sok adatfajtából álló, hosszú idősorokat tartalmazó adatbázis esetén a kódrendszer csak egy szükséges, de igen hasznos segédeszközt ad az adatbázisban való műveletek végzéséhez. Egy vagy néhány állomás adatainak gyűjtése esetén kódrendszert igénylő rendszerezésnek nincs értelme, hiszen a névvel megjelölt állomások esetén anélkül is igen jól el lehet igazodni. Más a helyzet automatikus adatgyűjtés során, ahol hívószámként olyan kódot kell használni, amely önmagában közvetve sem utal az állomás köznapi nevére. A többcélú és többoldalú felhasználás szempontjából nézve, amikor egy adott térségre vonatkozó vízrajzi feladatot több egyedi állomásról származó adat alapján kell megoldani, már jelentkezik valamilyen rendszerezés igénye. Minél több állomásra, ill. adatfajtára vonatkozó feldolgozás kapcsolódik különböző térbeli elrendeződésekhez (ország, megye, vízgyűjtő, üdülőterület stb.), a rendszerezés formái szerkezetileg annál komplikáltabb módon jelentkeznek, és minél hosszabb időszakra vonatkozó adattartalomról van szó, a szerkezetnek annál szilárdabb alapokkal kell rendelkeznie. - Az említett, akár olyan egyszerű elrendezések mint a tartalomjegyzék és névmutató természetesen minden esetben fizikailag különállóan helyezkednek el magától az adattartalomtól. A vízrajzi évkönyvek adatgyűjteményeinek példáján az is látható, hogy a különböző jegyzékeket az oldalszám mint azonosító kapcsolja össze. Fontos megjegyezni, hogy a rendszerezés esetünkben csak egy adott kiadványra érvényes, mert az oldalszám mint azonosító csak az adott kiadványra vonatkozik. Látható tehát, hogy az adatbázisban fizikailag külön elhelyezett rendszerezést és adattartalmat egy közös, mind a két helyen megtalálható kódszám (mutató, kulcs, index, azonosító stb.) kapcsolja össze. A számítógéppel kezelt adatbázisok esetén is gyakorlatilag ugyanez a helyzet. 2. A vízrajzi adatanyag rendezésének szerkezeti fejlődése A vízrajzi szolgálat egy évszázados tevékenysége során nyomtatásban megjelent adatgyűjteményeket vizsgálva, nyomon követhetők az adatok rendezettségében bekövetkező változások. A Vízrajzi Osztály, ill. Vízrajzi Intézet által 1888-1930-ig kiadott Vízállások című adatgyűjtemények és az 1887-től napjainkig kiadott vízrajzi évkönyvek az 1876-os évtől kezdve közölnek rendszeresen vízrajzi adatokat.
