Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

Az 1985. évi felső-tiszai jeges árvíz 553 300 700 SOO SOO 400 300 200 100 5. ábra. A jeges árhullám levonulása Рис. 5. Прохождение ледовой наводочной волны Fig. 5. Attenuation of an icy-floodwave о Bild. 5. Ablauf der Eishochwasserwelle 3. A jégtorlaszok kialakulása és jellemzése A tiszai árhullám levonulása során Dombrád térségéig bontotta meg az álló jeget. Az 592 fkm-nél megállt a jég felszakadása és a felülről érkező nagy mennyiségű zajló jég gyorsan növekvő jégtorlaszt hozott létre. A jégtorlasz képződése január 25-én éjszaka kezdődött és január 26-án 12 órára 20 km hosszúságúra növekedett. Január 27-én reggel a már kialakult jégtorlasz megindult és lecsúszott az 584,5 fkm-ig és ott újból megállt. Közben január 27-én délelőtt megindult egy újabb torlasz képződése a 609,6 fkm-ben. Január 28-án reggel ennek a második torlasznak a hosszúsága 9,4 km-re növekedett. A jégtorlaszképződés időbeni folyamata a 6. ábrán jól nyomon követhető. A 7. ábrán, az érintett folyószakaszok helyszínrajzán, feltüntettük a jégtorlaszképződés helyeit. Látható, hogy a nagy jégtorlaszok kialakulását alapvetően medermorfológiai tényezők okozták. Mindhárom helyen, ahol a jégtorlasz „feje" képződött, ill. mozgása közben megállt, a jégtáblák levonulása szempontjából kedvezőtlen, szűk volt a főmeder. Segítette a jégtorlasz képződését az is, hogy a zajló jégtáblákat a hideg idő miatt szilárd „acélos" jég alkotta, kopása, feldarabolódása lassú volt, továbbá a torlasz keletkezésének helyén olyan sebességi viszonyok uralkodtak, hogy a jégtáblák a torlaszhoz érkezve nem tudtak az alá bukni, hanem többségében függőleges irányba fordultak és helyben maradtak. Ennek következtében a jégtorlasz vastagsága rendkívüli mértékben változott. A jégtorlaszok várható viselkedésének és egy esetleges újabb árhullámra gyakorolt hatásának vizsgálata miatt szükség volt arra, hogy minél részletesebb adatokkal rendelkezzünk róla.