Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók

A hidrológia a települési vízgazdálkodás szemszögéből nézve 539 lan. néhány központi szennyvíztisztító teiep esetét leszámítva. Az ellenőrző mérések ritkák. A vízfelhasználás adataiból becsülik a visszavezetett víz mennyiségét. Jobb a vízminőségi paraméterek mérése. Az új mérési szabvány, a bevált önellenőrzési elv a jelentős szennyvízbevezetések esetében megfelelően jellemzi a víz minőségét." Ez a megállapítás világosan feltárja, hogy kevés az esély a víz társadalmi körforgása mennyiségi és minőségi jellemzőinek pontosítására. Ezekből az adatokból csupán nagyvonalú, hozzávetőleges vízháztartási mérleg készíthető. A vízhasználati adatok pontatlanságai vezetnek ahhoz a kényes jelenséghez, hogy a szakágazati mérlegelések és a szakágazatok mindegyikének érdekterületét együttesen figyelembe vévő vízháztartási mérlegek számos esetben nincsenek szinkronban egymással. Ennél súlyosabb a helyzet a települési vízforgalom kutatási követelményeket is kielégítő vizsgálata esetén. A vízmüveket és csatornaműveket üzemeltető vállalatok saját adatai általában elégtelenek ehhez. Ilyen feladatok teljesítéséhez olyan mérésekre alkalmas települési kísérleti üzemegységek berendezése szükséges, amelyeknek mérési sűrűsége, pontossága a hidrológiai tájjellemző területekéhez hasonló igényességű, és igazodik a települési vízgazdálkodás sajátosságaihoz. Az ilyen irányú mérések és az adatok gondos elemzése tenné lehetővé a települési víz- és szennyvízforgalom műszaki problémáinak feltárását, rendszeres értékelését, a műszaki (tervezési, létesítési és üzemeltetési) szabályok időszakos felülvizsgálatát és korszerűsítését. Csak ilyen igényű mérési eredményekkel jelenhetnénk meg a nemzetközi tudományos fórumokon. Hasonló igényű kísérleti üzemegységeket kell kialakítani hazánkban a zápor, a belőle keletkezett lefolyás mennyiségi és minőségi jellemzőinek mérésére, az eredmények rendszeres feldolgozására és értékelésére. E téren saját tapasztalatból ismerem hazánk súlyos lemaradását a nemzetközi élvonaltól. Tájékoztatásul érdemes bemutatni, hogy Angliában 52 települési kísérleti területet tartanak fenn, jelentős részükben csupán záporlefolyás mérésekre felkészülten. Közülük egyet automatikus vízminőségi mintavételre alkalmasan rendeztek be ( Wisnovszky 1978). Finnországban 7 települési kísérleti területet rendeztek be, amelyeknek területei 13,2-40,5 ha közöttiek. Ezekről egyesített csatornák vezetik le a csapadékvizet és a szennyvizet. A mennyiségi méréseken kívül 13 vízminőségi paramétert mértek rendszeresen, a kísérleti célnak megfelelő sűrűséggel. 1982-ben (Melanen 1982). Az ember okozta vízforgalom észleléséről bemutatott kép nyugtalanító. Egyrészt azért, mert nincs kellő pontosságú, részletességű, jól kezelhető adatbázis a víz társadalmi körforgásának igényes számszerűsítéséhez. Súlyosabb, hogy a műszaki-gazdasági tervezés, szakigazgatás és üzemeltetés nem támaszt egységes, összehangolt igényt a társadalmi vízforgalom mérésének és az adatok feldolgozásának fejlesztésével kapcsolatban. A víz társadalmi körforgásának adatait alapjában a vízhasználóktól kell összegyűjteni, erre utal a 12/1985. sz. OVH utasítás. Az is megállapítható az utasításból, hogy a Vízgazdálkodási Intézet (VGI) felelős a vízhasználati adatgyűjtés tervének elkészítéséért. Remélem, hogy a terv és annak megvalósítása a települési vízhasználati rutinjellegű adatgyűjtés anomáliáit kiküszöböli. A vízhasználati adatgyűjtés az egyedi vízhasználók esetében kényszerítő hatósági előíráson és annak betartását rendszeresen, pontosan ellenőrző munkán múlik. A vízhasználattal és a használt víz elvezetésével hivatásszerűen foglalkoznak a közüzemi víz-, csatornamű és fürdő vállalatok. Ezeknek a vállalatoknak az együttműködő részvétele