Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

4. füzet - Petrasovits Imre-Szalai György: A mezőgazdasági vízgazdálkodás hosszútávú fejlesztését megalapozó előrejelzés

454 Petrasovits I. és Szalai Gy. Az éghajlati tényezők feldolgozása során jellemző értéknek vettük az éghajlati, vagy potenciális vízhiányt, mely nem más mint a párologtatóképesség és a csapadék különbsége. Itt három kategóriát különböztettünk meg: 1. az esetek 30%-ában vízhiányos tavasz 2. az esetek 50%-ában vízhiányos tavasz 3. nem várható tavaszi vízhiány. Az egyes ökotipusok jelzőszáma tehát egy 4 számjegyből álló számkombináció (amelyben az első a domborzati, a második a hidrológiai (talajvíz), a harmadik a talaj (DV), a negyedik az agrometeorológiai kategóriákat jelenti). Az egyes ökotipusokat földhasználati, vízháztartási értékelés alapján - 50%-os valószínűséggel számolva - 4 kategóriába soroltuk: A termelést a víz - nem korlátozza (NK.) - korlátozza, mert kevés (K) - korlátozza, mert sok (S) - sok is, kevés is (SK) - időben változó módon. Az egyes ökotipusokat, számítógépes feldolgozással, 1 : 500 000 léptékű térképen ábrázoltuk. A térképi feldolgozásnál a legkisebb figyelembe vett területi egység (cella) területe 9 km

2 volt. Az általános vízháztartási, valamint az ökotipusok jelenlegi és jövőbeli agroökopotenciálja kihasználtságának értékelésénél az 50 cellánál nagyobb területtel rendelkező ökotipusokat vettük figyelembe. így az öntözés prognosztizálásánál 25, a vízrendezés prognosztizálásánál 40, az átfedések miatt összesen 52 ökotípus marad jellemzőként (I. táblázat). A 2. ábrán a jellemző növénycsoportokkal összefüggő vízháztartási minőség sémáját rajzoltuk fel. A választott 7 referencianövény tulajdonképpen növénycsoportokat, vízigény-típusokat képvisel. A 2. ábrán, a felsorolásuk mellett, gyökerezési mélységüket is megadjuk. 3. Az ökotipusok agroökopotenciáljának jelenlegi gyakorlati értéke és kihasználtsága Az ökotipusok országos területi eloszlását a 3. és 4. ábrákon mutatjuk be. Mintegy 4000 tábla adatait elemeztük a választott 25 ökotípusra. Az egy-egy ökotípushoz tartozó táblák terméseredményeinek empirikus eloszlásából definiáltuk a jelenlegi gyakorlati agroökopotenciált és az ökotípus agroökológiai potenciáljának átlagos kihasználtságát (Petrasovits 1983

/а). A jelenlegi gyakorlati agroökológiai potenciál a legmagasabbnak, a legalacsonyabbnak illetve a kihasználtsága a legjobbnak, a legrosszabbnak а II. táblázatban feltüntetett 3-3 ökotípuson adódott. A jövőbeni agroökológiai potenciál ökotípusonkénti legkisebb, átlagos és legnagyobb értékei, a különböző meteorológiai körzetek jövőbeni agroökológiai potenciáljának becsült értékeiből számítva azt mutatják, hogy a vízháztartás-szabályozás megvalósulása esetén az ökotipusok közötti különbségek lényegesen lecsökkennek, esetenként eltűnnek (.Petrasovits 1983/b).