Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb tanulmányok, közlemények, beszámolók
Vízügyi közlemények, LXVIII. évfolyam hozzászólás 1Ш. évi3. füzet Somlyódy László: Szennyezőanyagok terjedésének meghatározása vízfolyásokban című cikkéhez 1 (Megjelent a Vízügyi Közlemények 1985. évi 2. füzetének 185-202. oldalán) DR. KONTUR ISTVÁN 2 A Szerző kiváló összeállítást ad szennyezőanyag-terjedési folyamatok megoldásának első lépéséről a turbulens diszperziós egyenlet egyszerű geometriai-, hidraulikai- és peremfeltételek esetében levezethető analitikus megoldásáról. És mint írja is, az így nyert eredmények első közelítésnek tekinthetők és ezt a becslésszerű számítást minden fontosabb - gyakorlati - esetben követni kell a jellemzők pontosabb laboratóriumi és helyszíni mérések útján való meghatározásának és a diszperziós egyenlet alkalmas numerikus módszerrel történő megoldásának. Világos a célkitűzés és a végeredmény is, nem akar aratni, ahol nem vetett és gyűjteni, ahol nem szórt. Somlyódy László által leírtak egy adott gondolatrendszerbe épülnek bele, hiszen követik mintegy tíz év óta megkezdett munkáját (Somlyódy 1978, 1980). És mivel a hozzászólás alapjául szolgáló cikk rövidített formában műszaki irányelvként is megjelenik, így talán nem haszontalan, ha egy rövid pillantást vetünk más irányú kutatásokra és gyakorlati eredményekre is, amelyek már több mint tíz éve folynak a Budapesti Műszaki Egyetemen, a szennyezőanyagok elkeveredésének leírására a véletlen bolyongás matematikai modelljét alkalmazva (1,2,3,8,9, 11, 22). De talán elég csak mottóul venni az idézett cikk előtti lapról Ihrig (1985) szép megemlékező soraiból az utolsókat, Ziegler Károly üzenetét a vízügy fiataljainak: „... a mérnök szó értelmének megfelelően ne feledkezzünk el a gyakorlatról. A mérnök gyakorlat nélkül félkarú ember." A Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetben 1973-ban indultak el ezek a kutatások elsőül a paksi atomerőmű alatti Duna-szakasz elkeveredési vizsgálatával (BME 1974), majd az északpesti szennyvízlevezetés nagyarányú elkeveredési vizsgálatával (BME 1978) és a Szabadegyházi Kukoricacukor- és Szeszgyár dunai szennyvíz-bevezetésének elemzésével (BME 1980), folytatódott számos természetben végzett megfigyeléssel és a véletlen bolyongáson alapuló valószínűségi matematikai modellezéssel. A matematikai eszmefuttatásokat kerülve csupán heurisztikusán is belátható, hogy Somlyódy (1) egyenlete a szennyezőanyag-elkeveredés anyagmegmaradás elvén alapuló transzportegyenlete és a sztochasztikus folyamatok FokkerPlanck és Langevin egyenlete azonos. így tehát nem csoda, ha nem teljesen természetes, hogy a valószínüségszámítás eszközével nyerhető eredmények sem lesznek mások. Jól bizonyítja már ezt az is, hogy Somlyódy által bemutatott képletek is egy, illetve két dimenzióban a valószínüségszámítás jól ismert egy, illetve kétdimenziós normális - Cau.w-eloszlásaival azonosak. Ha a partélek nem befolyásolják a folyamatot, akkor ez teljesen világos, de ha a partélekről 1 A kézirat érkezett: 1986. I. 27. 2 Dr. Kontur István oki. mérnök, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vízgazdálkodási és Vízépítési Intézetének adjunktusa
