Vízügyi Közlemények, 1986 (68. évfolyam)

2. füzet - Balásházy László-Liebe Pál-Lorberer Árpád-Neppel Ferenc: A vízrajzi tevékenység fejlődése a felszín alatti vizet területén

238 Balásházy L., Liebe P., Lorberer A. és Neppel F. műszaki állapotának vizsgálata, az esetlegesen szükségessé váló felújítások, karbantartások sorozatos elmaradása következtében a hálózat műszaki állapota leromlott. A bányászati kezelésű észlelőfúrások közül rendszeres fejlesztés csak a bauxitbányászatnál alakult ki. Az utóbbi évek egyik jelentősebb vízrajzi fejlesztése a Hévízi-tó hozammérő műtárgyának megépítése volt 1983-ban. A Hévízi-tóforrás hozamának alakulását és a nyírádi víztermelés változását a 6. ábra mutatja be. A hálózatot 1984-ben decentralizálták, a VITUKI szakmai irányító és értékelő szerepe azonban nem csökkent. A karsztvízszint térkép adatbázisát 1985-re a vízrajzi törzshálózat kb. 180 karsztvízszint megfigyelő kútja, a bányavállalatok közel 150 kútja, valamint a források és termelő kutak képezik összesen 550-600 adattal. A kutak VÍZIGenkénti eloszlását az I. táblázatban adjuk meg. A vízrajzi hálózatba tartozó megfigyelő kutakat minimálisan heti kétszeri vízszintészleléssel üzemeltették. Egyes kutaknál megmaradt a napi leolvasás, a legkiemelkedőbbnek ítélt fúrásoknál pedig REPLIN típusú nyomásregisztráló műszereket szereltek fel, amelyeknek szalagjait hetente cserélték. Az utóbbi évtizedben, amikor a karsztvizekkel kapcsolatos vízrajzi tevékenység súlya a középhegységben volt, sokat fejlődtek az ország többi karsztterületére vonatkozó ismeretek is. 1985-ben az aggtelek-jósvafői karszton 2 db, a Bükkben 5 db, a Mecsekben és a Villányi-hegységben összesen 6 db törzshálózati vízszint-figyelőkút volt. A mennyiségi vizsgálatok mellett egyre nagyobb szerepet kapott a vízminőség tanulmányozása (Cser-Izápy-Maucha 1981). 4. Befejezés A vízrajzi tevékenységgel szemben támasztott igények, a tevékenységet végző szervezeti felépítés változásával fokozatosan emelkedtek az adatok beszerzésével, gyűjtésével, tárolásával és közreadásával szemben támasztott igények. Minden felszín alatti vízkészletfajtára vonatkozó vízrajzi tevékenységre igaz, hogy kialakulásától napjainkig időről időre komoly, esetenként nemzetközileg is elismert eredményeket ért el, mind a területi megismerés, mind a tudományos kutatás terén, de jelentős lemaradások is mutatkoztak. Ilyenek találhatók: - a meglevő hálózatok műszaki állapotában, - a korszerű mérőeszközökkel felszerelt állomások számában, - a mérési adatok ellenőrzésében, az adatok gyűjtési, feldolgozási és közreadási gyakorlatában, - a feltártsági sűrűségben, - a források mérésében és nyilvántartásában, - a partiszűrésű folyamatok vizsgálatában, - a vizek mennyiségét és minőségét befolyásoló hatások (kis vízkivételek, vízvisszatáplálások, szennyezőforrások) megfigyelésében, - az üzemi ellenőrző rendszerek kiépítésében, - a különböző vízkészletfajták (pl. karszt- és rétegvizek, függő és fedett karszt) közötti kapcsolatok tisztázásában, - a megfigyelőkutak dokumentáltságában, vízjogi engedélyezésében, - a kutak azonosításában. Ezeknek a lemaradásoknak a pótlása, a szervezeti keretek erősitése, bizonyos jogi-